A szaharai csillagdűnék rejtélyének megfejtése a Földön kívüli kutatásokat is segíti
Kevesebb mint ezer év alatt emelkedtek száz méterre a felszín fölé a Szahara emblematikus csillagdűnéi – állítja a Scientist Report folyóiratban még március 4-én megjelent tanulmány.
A Live Science ismertetője szerint a Föld legmagasabb homokformációi területi elhelyezkedésüknek és a folyamatosan változó széliránynak köszönhetik különleges alakjukat.
Charles Bristow, a London Egyetem professzora és Geoff Duller, az Aberystwyth Egyetem kutatója a marokkói Erg Chebbi nevű, népszerű turista célpontnak számító dűnemező helyiek által Lala Lallia néven emlegetett 100 méter magas formációját vizsgálta.
Ehhez elsőként talajradart használtak, amivel a dűnét alkotó homok szemcseméretét, és a felszín alatti víztartalmának különbségeit vizsgálták. A technikával a kutatók képesek voltak képet alkotni a dűne rétegződéséről is. Ezután mintát vettek az évszázadok, illetve -ezredek során eltemetett homokból, lézeres technológiával pedig meghatározták azt is, hogy az adott réteg mikor került a felszín alá, pontosabban mikor érte a kvarcszemcséket utoljára napsugárzás.
Előzetes várakozásaikra rácáfoló eredményeik szerint a Lala Lallia évente 0,5 méterrel mozdul el a szél hatására, de csak az elmúlt 900 évben kezdett növekedni. Ugyanakkor a formáció centrumától távolabbi rétegek 12-13 ezer éve, a holocén kezdeti időszakában kerültek a felszín alá, akkor, amikor az éghajlati viszonyok nem kedveztek a homok felhalmozódásának.
Ráadásul, mivel ezek a képződmények más égitesteken, például a Marson is előfordulnak, a földi módszerek a Földön kívüli dűnék tanulmányozására is alkalmasak lehetnek, állítják a kutatók.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: