Varga Judit kedden azt írta a Facebookon, hogy bántalmazó kapcsolatban élt a volt férjével, aki egy este ittasan könyvekkel és a nadrágjával dobálta, csak mert nem vette fel a telefont. Varga Judit azt írja, rettegett, és csendben összekucorodva várta, amíg a volt férje abbahagyja az őrjöngést. Az tette ezt vele, akit három fiúgyermekkel ajándékozott meg – írja – és akinek számtalan alkalommal megbocsátott. Miért, ha lányokat szül, megérdemelte volna? És mit érdemel, aki nem is szült egyáltalán, vagy aki egyszer sem bocsátja meg az agressziót?

Magyarország volt igazságügyi minisztere szerint a nők elleni erőszak felszámolását és a kapcsolati erőszak azonnali és hatékony büntethetőségét a lehető legátfogóbban biztosító Isztambuli Egyezmény „politikai hiszti”, mert a kormány anélkül is nagyon hatékonyan fellép a családon belüli erőszakkal szemben. Magyarország volt igazságügyi minisztere szerint „a Patent és társai komolytalan kritikáira talán reagálni sem érdemes”, ezért sebtiben el is fogadta a parlament azt az általa egy brutális gyermekgyilkossági ügyet követően benyújtott törvényjavaslatot, amely az összes szakmai szervezet szerint megnehezíti azoknak a nőknek a helyzetét, akik a gyerekeiket mentenék a bántalmazó családi közegből.

A családon belüli erőszak ellen szerinte hatékonyan fellépő kormány volt igazságügyi minisztere, avagy a részeg férje őrjöngését a saját elmondása szerint az ágyban összekucorodva kibekkelő Varga Judit egy másik Facebook-posztjában maga (?) foglalja össze, hogy egy szakkönyvben azt olvasta, egy szabadulni vágyó áldozat nagyon nehéz helyzetben van, ha segítséget próbál kérni, mert a rémálom, amit ő az életének ismer, a nyilvánosság elől rejtve zajlik, történeteit senki sem tudja teljes mértékben elhinni. Magyarország volt igazságügyi minisztere, még ha voltak is kétségei, ellenjegyezte azt a kegyelmi kérvényt, amellyel állami gondozásban, vagyis a nyilvánosság elől jóformán teljesen elzárva élő gyerekek szexuális bántalmazásának bűnsegédjét próbálták magasrangú kormánytagok tisztára sikálni.

A bántalmazott nőknek alanyi jogon jár minden empátia és minden segítség ahhoz, hogy az őket és gyerekeiket gyakran éveken keresztül traumatizáló helyzetből ki tudjanak lépni, és a bántalmazást, valamint annak következményeit a saját maguk és gyermekeik érdekében maradéktalanul fel tudják dolgozni. A bántalmazott nőknek a feldolgozás során az jelenti a legnagyobb segítséget, ha hisznek nekik, amikor az általuk átélt erőszakról beszámolnak.

Magyarország volt igazságügyi minisztere, Varga Judit a hivatali ideje minden napján keményen dolgozott azért, hogy a magyar választópolgárok túlnyomó többségét tökéletesen hidegen hagyja, ha egy nőt a férje „erősen ittas hanghordozással, válogatott szidalmakkal ostoroz”. Varga Judit igazságügyi miniszterként maga érte azt el, hogy a Magyar Péter politikai színrelépését övező folytatásos teleregényt értékelő politikai elemzők, újságírók és egyéb kommentátorok sorra azzal igyekezzenek eltávolítani maguktól az exminiszter kapcsolati erőszakról szóló beszámolóit, hogy az nem a nagyközönségre, csak a vitás felekre tartozik. Miért is lenne Magyarországon közügy, ha egy nőt az otthonában bántalmaznak, még akkor is, ha történetesen ő az igazságügyi miniszter?

Varga Judit még most, bukott politikusként is aktívan járul hozzá ahhoz, hogy az általa felelevenített kapcsolati erőszakba mint utolsó szalmaszálba belekapaszkodva a kormány miniszterei elmondhassák: „Egy megfélemlített feleséggel folytatott családi vitának semmi köze a közélethez”. Az aktív politikusként az Isztambuli Egyezményt politikai hisztinek, a családjogi törvény módosításaival kapcsolatban fenntartásaikat megfogalmazó szakemberek aggodalmát viccelődésnek minősítő Varga Juditnak a politikai játszmázás kellős közepén, és attól vélhetően nem függetlenül publikált beszámolói ebben a pillanatban is a bántalmazott nők szavahihetőségét erodálják a magyar nyilvánosságban.

Igazságügyi miniszterként Varga Judit a „a kapcsolati erőszak szörnyű évei során” pontosan azt intézte el saját magának is, amit az összes többi bántalmazott nőnek: jóformán senkit nem érdekel, hány nadrágot vágtak hozzá, akár volt benne öv, csattal, akár nem.