Lávacsövekben húzhatták meg magukat a szaúdi sivatag lakói több ezer évvel ezelőtt

Először találtak emberi lakóhelyre utaló nyomokat lávacsövekben, Szaúd-Arábia északi sivatagjaiban. A lávacsövek olyan barlangok, amelyek vulkánkitörések során keletkeznek: amikor a lávafolyam felszíne lehűl és megszilárdul, alatta tovább hömpölyög a forró, olvadt kőzet, ami végül kifolyik a csőből, és egy alagutat hagy maga után.

A ausztráliai Brisbane-ben található Griffith Egyetem kutatói Szaúd-Arábia legnagyobb, másfél kilométer hosszú lávacsöve, az Umm Jirsan belsejében ástak ki egy árkot, ahol állati csontokat, kőeszközöket és kerámiát is találtak, amelyek 7-10 ezer évesek is lehetnek.

A térségben az elmúlt 15 év kutatásai során számos olyan kőépítményt találtak már, amely tartós emberi jelenlétre utalt, de a sivatag száraz, forró éghajlata a szerves anyagok lebomlását okozta, ami nehezítette a kormeghatározást. A lávacsövekben azonban jóval hűvösebb van, és védettsége miatt kiváló menedéket biztosíthatott.

A föld alatti csőhálózat egyes részein emberi csontokat is találtak, de ezeket feltehetően hiénák hurcolták be. A környező lávacsövekben ugyanakkor sziklarajzokra bukkantak, amelyek többek közt juhokat és kecskéket ábrázoltak.

„Olyan tudósként, aki elsősorban barlangokban kutat, izgatott vagyok, hogy van egy más típusú barlangrendszerünk, amit a múltban emberi populációk használtak. Ezek a leletek kincsesbányaként szolgálnak az Arab-félszigeten kutató régészeknek, akik egy olyan hatalmas régióban dolgoznak, amit csak mostanában kezdenek szisztematikusan vizsgálni az őskori régészet szempontjából” – mondta a New Scientistnek Mike Morley, az adelaide-i Flinders Egyetem munkatársa.