A nagy babaszemek emberi beavatkozás nélkül alakultak ki a kutyák vad rokonainál
„A nagy babaszemek és a szomorú tekintet gondoskodást vált ki az emberekből. Mérhetően nagyobb gondoskodást, hiszen menhelyekről gyakrabban viszik haza azokat a kutyákat, akik gyakrabban adják elő ezt a tekintetet. Ez arra utal, hogy az emberek, ugyan valószínűleg öntudatlanul, de szelektáltak erre a jellegzetességre” – fogalmazott még 2019-ben Kubinyi Enikő a kutyák és farkasok szem körüli izmait összehasonlító amerikai-brit kutatás Qubiten megjelent ismertetőjében.
Az Anatomical Record folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány állítása szerint azonban nem csak a Canis familiaris néven ismert domesztikált faj egyedeinél alakult ki a hálás kutyatekintet produkálni képes látószervek.
Az arizonai Midwestern Egyetem anatómusai egy afrikai vadkutya, más néven hiénakutya (Lycaon pictus) állatkerti példányának boncolásakor a háziasított kutyákéval megegyező szemkörüli izmokat azonosítottak. A kutatók úgy vélik, hogy ezek a szemizmok azért alakultak ki, hogy segítsék a hiénakutyák kommunikációját. A farkasokhoz és háziasított unokatestvéreikhez hasonlóan ez a faj is rendkívül szociális, az 5-9 egyedből álló falkák együttműködése vizuális jeleken alapul, a gazdag és kifejező mimika a csoportos vadászatok koordinációjában kulcsfontosságú tényező.
A következő fázisban az ázsiai vadkutya, más néven dól (Cuon alpinus) szemkörüli izmait vizsgálná a kutatócsoport, hogy kiderítse, a hasonló kommunikációs repertoárú fajnál is megtalálhatók-e ezek az anatómiai sajátosságok.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: