Megtalálták a világ legősibb, még mindig folyékony borát

Spanyolország déli részén találtak rá az eddigi legidősebb borra, ami folyékony formában maradt fenn: az eredetileg fehérbornak készült ital mára a 2000 év alatt lezajló kémiai folyamatok révén vöröses-barnás árnyalatot vett fel, a testességét pedig az okozhatja, hogy a kutatók egy római férfi elhamvasztott csontjait is azonosították az időszámításunk szerinti első századra datált bort tartalmazó urnában.

A különös leletet öt évvel ezelőtt fedezték fel az andalúziai Carmona városában, ahol egy családi házfelújítás során bukkantak rá a mélyen fekvő, sziklából kivájt római sírra. A tulajdonosok azonnal értesítették a város régészeti szakembereit, akik hamar rájöttek, hogy a sírhely rendkívül szokatlan, mivel nem fosztották ki. A sír nyolc fülkét rejtett, ezek közül hatban mészkőből, homokkőből vagy üvegből és ólomból készült urnákat helyeztek el, és mindegyik egy-egy ember elhamvasztott csontmaradványait tartalmazta – két esetben még az elhunytak nevét (Hispanae és Senicio) is felvésték az urnákra.

A sírnak már tavaly nagy híre ment, amikor a maradványokat elemző kutatók bejelentették, hogy az egyik urnában egy kristályüveget találtak, amely egy 2000 éves, pacsuli illatú parfümöt rejtett.

Amikor egy másik urnát kinyitottak, meglepetésükre nemcsak hamvasztott csontmaradványokat és egy kétarcú Janus-alakkal díszített aranygyűrűt találtak benne, hanem úgy öt liter vöröses színű folyadékot is. Miután megállapították, hogy azt nem valamilyen természetes folyamat (áradás, kondenzáció) hozta létre, elkezdték elemezni, és a vizsgálatok során kimutatták, hogy PH értéke a vízéhez hasonló (7,5), a benne található kémiai elemek pedig például a mai borokból lehetnek ismerősek.

A kutatók a borra jellemző polifenolok közül hetet is megtaláltak a folyadékban, és azok meg is egyeztek a környékről származó borokban található vegyületekkel. Ezzel beigazolódott, hogy az urna valóban bort rejt magában, de azt a vöröses színe ellenére még mindig nem lehetett tudni, hogy vajon fehér- vagy vörösborról van szó. Ezt a rejtélyt végül úgy oldották meg, hogy a vörösborok fő színanyagainak bomlásakor képződő sziringinsav nyomait keresték, és mivel nem találtak ilyet, megállapították, hogy fehérbort temettek el a maradványokkal – erre utalnak a helyi római mozaikok is, amelyek fehér szőlőt taposó embereket ábrázolnak.

A vegyészek szerint a kétezer éves ital az összetétele alapján nagyon hasonlít az andalúziai Montilla–Moriles borvidék boraihoz, a jerezi sherry típusú likőrborokhoz és a sanlúcari kikötőben készülő manzanillához. A kutatók elmondták, a borkóstoló leginkább a folyadékban úszkáló csontmaradványok miatt maradt el, bár egy alaposabb szűrés után akár ki is lehetne próbálni az italt, a mikrobiológiai elemzés alapján ugyanis annyi biztos, hogy nem mérgező.