A fejlett szárnyas rovarok közé sorolt hangyák hajlandóak leharapni sérült társaik végtagjait, ha erre az életük megmentése miatt van szükség. A nagy létszámú kolóniákban élő hangyákról a kutatók eddig is tudták, hogy egy részük olyan antibakteriális anyagot termel, amellyel képes ellátni a saját és társai sérüléseit, írja a New Scientist.

Azonban nem minden hangyafaj rendelkezik ezzel a képességgel. Ők más eszközöket vetnek be akkor, amikor meg kell védeniük a fajtársaik életét. A németországi Würzburgi Egyetem munkatársa, Erik Frank és kollégái floridai ácshangyákat figyeltek meg, amik nem speciális anyagokkal, hanem precízen kivitelezett amputációkkal gyógyították egymást.

Amikor a kutatók először figyeltek fel arra, hogy az egyik hangya lerágja a másik lábát, azt gondolták, hogy csupán egy félreértésről van szó, konrolcsoportos kísérletekkel viszont sikerült igazolni, hogy a hangyák tudják, hogy mit csinálnak. Ráadásul arról is képesek döntést hozni, hogy mikor végezhető el biztonságosan egy ilyen „beavatkozás”, a megfigyelések szerint csak akkor rágják le egymás lábát a rovarok, ha az első lábak sérüléséről van szó.

Ennek oka a testfelépítésükben keresendő. A hátsó végtagból ugyanis kisebb eséllyel terjednek tovább a fertőzések, mint az első lábakról, itt ugyanis több olyan izom található, ami a keringés fenntartásáért felelős.

A Current Biology-ban publikált tanulmány szerint tehát a hangyák nemcsak komoly beavatkozásokkal gondoskodnak a kolónia többi tagjáról, de képesek értékelni is a sérüléseket aszerint, hogy mikor végezhető el, és mikor szükséges az amputáció. A sérülések felmérése azonban valószínűleg nem egyedi elbírálás alapján működik, a kutatást értékelő Tomer Czaczkes a New Scientistnek azt nyilatkozta, hogy a hangyák veleszületett viselkedési mintája lehet az amputáció.