A 16-19 éves magyarok közel fele magányosnak érzi magát
A „madarat tolláról, embert barátjáról” állítás tökéletesen leképezi a 16 és 59 év közötti magyarországi lakosok által megtapasztalt valóságot. Legalábbis ezt mutatják az Opinio Institute közvéleménykutató cég június második felétől július közepéig tartó, a vizsgált korosztályban országosan reprezentatív három részes barátság-kutatásának eredményei, amely szerint a megkérdezettek 86 százaléka ért egyet az idézett örökzöld közmondással.
Korántsem született ennyire egyöntetű eredmény arról az évtizedes közhelyről, amely szerint „a kor előrehaladtával egyre nehezebb barátkozni”. A válaszadók közel harmada bizonytalannak mondta magát a kérdésben, az inkább, vagy teljes mértékben egyetértők aránya pedig mindössze 57 százalékot tett ki. „Többek között ezzel (is) állhat összefüggésben az az eredmény, hogy az önbevalláson alapuló magányérzet – ami a valós megéléshez képest jelentős mértékben lefelé torzíthat – széles körben jelen van a társadalomban: 22 százalék elég gyakran és egy további 12 százalék nagyon gyakran érzi magát egyedül. (...)
a közvélekedéssel szemben az idősebb generációk nem számolnak be nagyobb arányban ilyen érzésekről, ezzel szemben a legfiatalabb, 16-19 éves korcsoport tagjai az átlagot jelentősen meghaladó, 47 százalékos arányban érzik magukat magányosnak a barátok hiánya miatt”.
Az Opinio ugyan nem vállalkozott az okok feltárására, de a kutatási összegzés szerint „talán ebben az arányszámban is tetten érhető a fiatal generációk gyakran hangoztatott visszavonulása a személyes kapcsolatoktól a digitális tér felé”.
Párkapcsolat vs barátság
A barátság és a párkapcsolatok relációját firtató kérdések közül az exekkel ápolt bennsőséges kapcsolat lehetségessége osztotta meg leginkább a 16-59 éves magyarokat. A társadalom 26 százaléka egyáltalán nem hisz ilyesmiben, de csupán egyetlen százalékkal vélik úgy, hogy ez a szakítás utáni „természetes kimenetel”, mivel velük előfordult már ilyen. A válaszadók fele pedig még nem tapasztalt hasonlót személyesen, de elvben nyitott az efféle eshetőségére. Meglepő, hogy az idősebb, 50-59 éves korosztály tagjai bizonyultak a legnyitottabbnak, az ő körükben 37 százalék tartja természetes lehetőségnek az exekkel fenntartott barátságot.
A megkérdezettek jelentős többsége (67 százalék) szerint elengedhetetlen, hogy az ember párja egyben jóbarátja is legyen és csak elenyésző mennyiségű ember (4 százalék) véli úgy, hogy a kettőt nem érdemes keverni – a válaszadók 28 százaléka pedig úgy vélte, hogy mint oly sok minden ez is a kapcsolat mineműségének kérdése. „Itt is érdekes korrelációt figyelhetünk meg a kor és a kérdésre adott válaszok között: a korfával emelkedve egyre többen szkeptikusak és bizonytalanok a kérdésben. Míg a 16-19 évesek 79 százaléka szerint elengedhetetlen a barátság a párkapcsolaton belül, addig az 50-59 évesek 62 százaléka vélte csak így” – olvasható a kutatási összefoglalóban.
Viszonyváltozatok
A kutatás második része a válaszadók konkrét baráti körének különböző jellemzőit térképezte fel. A válaszadók többségének viszonylag kevés olyan ember van az életében, akit közeli barátként jellemezne: 60 százalékuknál 3 alatti ez a szám, 28 százalékuknál 3 és 5 között, és csak 12 százalékuknál akad több, mint 5 közeli barát.
Nem meglepő, hogy a baráti körön belül az azonos neműek közötti barátságok a jellemzőbbek: a válaszadók felének „szinte kizárólag”, vagy „inkább” azonos neműek a barátai, kevesebb, mint 10 százalékot képviselnek azok, akiknél többségben vannak az ellenkező neműek.
A kutatásból egyértelműen kirajzolódik, hogy a
„baráti hálókat jelentős mértékben érintette a kivándorlás az elmúlt években, a válaszadók közel felének (46 százalék) él legalább egy közeli barátja külföldön, és a válaszadók közel kétharmada (65 százalék) számolt be arról, hogy megszakadt legalább egy közeli baráti viszonya a huzamosabb távollét (elsősorban, de nem feltétlenül külföldön tartózkodás) miatt”.
A nők magasabb fokú szociális igényéről szóló sztereotípiára rácáfolva (vagy legalábbis azt némileg árnyalva) az eredmények azt mutatják, hogy körükben magasabb a 3 közeli barátnál kevesebbel rendelkezők aránya (64 százalék), mint a férfiaknál (56 százalék). A kutatók szerint a különbséget ugyanakkor részben magyarázhatja az, hogy az idősebb generációk soraiban nagyobb arányban fordulnak elő a nők a magasabb várható élettartalmuk miatt, és az idősebbek körében jellemzően gyengébb a baráti kapcsolatok intenzitása.
A közeli barátságok eredetére vonatkozó kérdésre adott válaszokból az oktatás emelkedik ki 29 százalékos részaránnyal (ezen belül 22 százalék közép-, 7 százalék pedig felsőoktatás), míg a második legfontosabb barátságépítő közeg a munka világa (23 százalék). Ezekhez képest eltörpül a család (10 százalék), a sport vagy egyéb hobbitevékenységek (7 százalék), vagy a spontán alkalmak (7 százalék) aránya.
A megkérdezett 16-59 évesek többsége szerint az eltérő személyiségtípusokban (42 százalék) vagy az egymás barátai, párjai iránt táplált ellenszenvben (43 százalék) keresendő a barátkozási problémák kulcsa, és csak másodsorban akadályozza a barátságok kialakulását és megtartását az eltérő szociális, jövedelmi helyzet (33 százalék), a politikai nézetkülönbségek (29 százalék), munkahelyen belüli alá-fölé rendeltségi viszonyok (29 százalék) vagy az eltérő nyelvi és kulturális háttér (28 százalék). A korkülönbség terén különösen megengedőnek tűnik a magyar társadalom: csak 14 százalék vélte nehezítő körölménynek. Aligha meglepő ugyanakkor, hogy a politikai nézetkülönbségek (41 százalékos arányban) a diplomások körében számítanak a szorosabb barátság lehetőségét egyértelműen kizáró tényezőnek.
Hogy mi teszi a barátságot barátsággá, azt a kutatók a felmerülő tabutémákra vonatkozó kérdésekkel igyekeztek felmérni. Bár a többség azt állította, hogy barátaikkal nem kerülgetik a forró kását (52 százalék), de azért kiderült, hogy a magyarok a párkapcsolat és szexualitás tekintetében mégiscsak szemérmesek (23 százalék), és az anyagiakra vonatkozó disputákban is tartózkodóbbak (18 százalék). Szemben például a politikát (12 százalék), az egymás életmódját érintő döntéseket (8 százalék), vagy akár az egymás életében előforduló tragikus betegségeket, haláleseteket (7 százalék) érintő eszmecserékkel.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: