A kokaint már a 17. században ismerték Európában
A közkeletű természet- és társadalomtudományi közvélekedés szerint a dél-amerikai kokacserje (Erythroxylon coca) leveleinek pszichoaktív alkaloidja csak a 19. század utolsó éveiben hódította meg Európát.
Az 1850-es évek elején az Archiv de Pharmazie folyóiratban erythroxyline néven lajstromozott hatóanyag azonban már sokkal, de sokkal korábban megjelent ismert lehetett a kontinensen, minthogy a növény kivonatából Albert Niemannak, a Göttingeni Egyetem kémikus hallgatójának 1860-ra sikerült volna Cocainum hydrochloricum néven vegytiszta formában a C17H21NO4 kémiai képletű kokaint előállítani.
A New Scientist ismerteti azt a Journal of Archaeological Science folyóiratban megjelent tanulmányt, amely szerint a Milánói Egyetem archeopatológusai két, az 1600-as évek elején elhunyt ember mumifikálódott agyszövetében azonosították a kokacserje szóban forgó hatóanyagát, valamint a levél rágása során keletkező, higrin néven ismert metabolitot is.
A kutatók az 1600-as években a világ egyik legprogresszívabb terápiás intézményének tartott Ospedale Maggiore közkórház Ca’ Granda kriptájában szinte tökéletes épségben megőrződött hét múmiájának szöveteit vizsgálták a kezelések biokémiai nyomai után kutatva. A molekuláris elemzések meglepetésükre két személynél kimutatták a kokacserje fogyasztásának egyértelmű jeleit.
A 17. századi európai kokafogyasztás egyértelmű bizonyítéka azért is számít kisebbfajta szenzációnak, mert nem csupán azt mutatja, hogy a leveleket sikerült frissen tartani a hosszú és viszontagságos tengeri út alatt, hanem azt is, hogy a spanyol királyság és Dél-Amerika közötti egzotikus növénykereskedelmi hálózat egyik állomásaként ismert Milánóban a közkórház vélhetően kevésbé tehetős ápoltjainak is jutott a matériából. A kutatók annak viszont eddig nem bukkantak nyomára az ispotály egyébként részletesen vezetett nyilvántartásában, hogy mettől meddig és milyen terápiára alkalmazták a dél-amerikai növény fájdalomcsillapító és stimuláló hatóanyagot tartalmazó leveleit.
Annyi bizonyos, hogy a most publikált eredmények szerint a koka már azelőtt hódított Európában, hogy a 19. század utolsó harmadában az olasz Angelo Mariani Vin Mariani néven piacra dobta volna a vízen kívül gyakorlatilag csak a serkentő növényi kivonatot tartalmazó termékét, amely Jules Verne, Émile Zola, Henrik Ibsen vagy XIII. Leó pápa kedvelt italaként vált slágertermékké, eképpen arra buzdítva John Sebastian Pemberton amerikai gyógyszerészt, hogy 1885-ben forgalomba hozza a kokával és a szintén élénkítő kóladió levével dúsított cukrozott üdítőitalát, a Coca-Colát.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: