Óda a kultúrához, a tudományhoz és a technológiához: bejártuk az Oodit, a világ egyik legjobb könyvtárát
Megbolondultál? Minek mennél nyaralás alatt könyvtárba? És úgy egyáltalán, minek mennél könyvtárba, ahol köztudottan egy pisszenésnyi hangot sem szabad hallatni, nem lehet csokit vagy csipszet enni, nincsen semmi érdekes, csak könyv, azt meg már egyébként sem olvas senki, legfeljebb online vagy e-readeren?
Az elbizonytalanító belső monológ ellenére finnországi nyaralásom során, augusztusban mégiscsak elmerészkedtem a Helsinki közepén lévő, hajó formájú Oodiba, annyira kíváncsi lettem arra, mit tudhat a 2019-ben a világ legjobb könyvtárának választott Oodi, ami nem is igazán könyvek tárolására és kölcsönzésére kialakított épület, sokkal inkább egy nagy felnőtt játszótér, ami átadása óta az instagrammolható háttereket vadászó turistaközönség kedvelt célpontjává vált.
Nagy közös nappali, ahova mindenki befér
Finnország nem grandiózus tűzijátékkal, hanem egy igazi, 21. századi közösségi könyvtárral lepte meg polgárait az ország Oroszországtól való függetlenedésének századik évfordulóján, 2018. december 5-én. Már a megnyitóra is 55 ezren voltak kíváncsiak, idén pedig a tízmilliomodik látogató is átlépte az épület küszöbét. De mitől ilyen népszerű az Oodi, és miért zsibong benne akkora tömeg, mint nálunk egy bevásárlóközpontban?
A hajó formájú, hatalmas üvegfelületekkel borított épület a finn parlamenttel szemben, Helsinki közepén áll, és első pillantásra lehetne akár hipermodern irodaépület is. Az épület alsó fertályát annyi finn lucfenyővel burkolták be, ami kiterítve elérné a 160 kilométeres hosszúságot, a legfelső emeletén pedig kilenc élő fa hozza közelebb a kedves olvasót a természethez. Olyannyira, hogy egy kismadarat sikerült is megtéveszteni: ott jártunkkor ide-oda cikázott a fák között.
A háromemeletes épület mindegyik szintje más-más funkciót tölt be, és ezekhez igazították a belsőépítészeti elrendezést is. A földszinten kapott helyet az étterem, a mozi, egy többfunkciós előadóterem és egy jókora közösségi és kiállítótér, ahol állandó a mozgás és a nyüzsgés. Az első emeleten üvegfalú videójáték-szobák, profi hang- és zenei stúdiók, makerspace-szerű területek kaptak helyet, ahol lehetőség nyílik az elmélyült egyéni alkotásra és a közös munkára is.
A hagyományos, könyvekkel megrakott polcok csak a második emeleten jelennek meg, ahol viszont szintén helyet kapott egy kávézó, ki lehet ülni a hatalmas teraszra, a jókora gyereksarokban pedig a legkisebbek is megtalálják a számításaikat, például a strapabíró digitális rajzasztaloknál.
Az, hogy a használók igényeit tartják szem előtt, nem csak szöveg
„Üzletemberek, kisbabás családok, diákok, hajlék nélkül élők - mindenki befér ugyanazok közé a falak közé, és igyekszünk mindenkinek rá szabott szolgáltatásokat nyújtani” – nyilatkozta Anna-Maria Soininvaara, a könyvtár igazgatója idén januárban a Guardiannek. És ezt tényleg nem csak úgy mondják: ott jártunkkor a második emelet olvasóterében egy félkörben törökülésben meditáló, turbános indiai csoporttól néhány lépésre egyetemisták gépeltek a laptopjaikon üzletembernek tűnő, öltönyös arcok mellett, míg az elsőn valaki békésen aludt a lépcsőkön, mások pedig a lézervágóval és a 3D-nyomtatóval ügyködtek.
Az Oodi a finnek alapelveivel összhangban a hozzáférhetőséget, méghozzá az egyenlő hozzáférést tartja alapvetőnek, ezért a könyvtárba teljesen ingyen lehet beiratkozni, ingyen kölcsönözhetők a basszusgitárok, a gördeszkák, a varrógépek vagy a fúrókészletek, nem is beszélve a közösségi konyha vagy a zenei stúdiók bérléséről, bár ezek olyan népszerűek, hogy heteket kell várni arra, hogy bejusson az ember és felvegye a dalt, amivel majd a toplisták élére kerülhet.
Na de mennyibe kerül mindez a finneknek? Helsinki önkormányzata 2015-ben döntötte el, hogy a város fogja finanszírozni az Oodi megépítését, de a finn állam is hozzájárult a projekthez 30 millió euróval, vagyis körülbelül 11 milliárd forinttal. A teljes költség 98 millió eurót, vagyis körülbelül 38,5 milliárd forintot tett ki (összehasonlításképp: az idén nyáron átadott budapesti Nemzeti Atlétikai Központ közel 250 milliárd forintba került). Ebbe beleszámolják azt is, hogy az olvasók és az egyéb szolgáltatások majdani használóit is aktívan bevonták az építési folyamatba, és közösségi költségvetés-tervezés során döntöttek arról, milyen technológiákat és hogyan vonjanak be az Oodi életébe, hogy tényleg az legyen a könyvtárban, amit aztán a betérők használni fognak.
A könyvtár nevét is közösen találták ki a finnek. 2016 októberében írták ki a névválasztási pályázatot, amire 1600 különböző névjavaslat érkezett. Ebből választotta ki a zsűri az Oodit, ami ódát jelent finnül. A praktikus indoklás szerint azért, mert kapcsolódik az irodalomhoz, könnyű kimondani, megjegyezni és számos nyelven működik, a patetikus indoklás szerint pedig azért, hogy soha véget nem érő ódát zengjen a tudásról, a kultúráról és a demokráciáról. A név olyan, mint maga a könyvtár: játékos és funkcionális.
Azért lehet olvasni is
Bár könnyű elveszni az első emeleten a lézervágó, a 3D-nyomtató, a jelvénykészítő és a videojátékszobák világában, és azt gondolni, hogy az Oodi már csak a nevében könyvtár, a második emeleten egy több mint százezres nagyságrendű nyomtatott kollekciót, könyveket, magazinokat, újságokat, kottákat helyeztek el filmekkel és társasjátékokkal kiegészítve – húsz különböző nyelven, a gyerekkönyvektől a szakkönyvekig. És mivel az Oodi a finn könyvtárak hálózatába is bekapcsolódik, az olvasók összesen közel 3,5 millió könyvhöz férnek hozzá.
A könyveket robotok segítenek szállítani az emeletek között: az akár 200 kilogrammnyi könyveket is vígan cipelő kis cirkálókat szintén elnevezték (természetesen közösségi névadás keretében), úgyhogy a három robot végül egy tízéves kislány javaslatára Aino Havukainen és Sami Toivonen gyerekkkönyveinek hőseiről, Taturól, Paturól és Veeráról kapta a nevét.
A kis robotoknak van is dolguk rendesen, az átlagfinn ugyanis, más skandináv országok lakóihoz hasonlóan, kifejezetten szeret olvasni és könyvet kölcsönözni. A Könyvtári Egyesületek és Szervezetek Nemzetközi Szövetségének térképe szerint a körülbelül 5,5 milliós országban 2020-ban 2,6 millió embernek volt könyvtári tagsági igazolványa, és 77,7 milliószor kölcsönöztek ki könyveket. Az elérhető adatok szerint a csaknem kétszer népesebb Magyarországon ezek a számok 2,1 millió könyvtári tagságot és 6,4 millió kölcsönzést jelentenek, és az utóbbi számot is inkább az iskolai könyvtárhasználat (5,5 millió kölcsönzés) dobja meg.
A könyvtár nem vész el, csak átalakul
Így nem csoda, hogy Helsinki odafigyel arra, milyen könyvtár várja az olvasókat, de nem az Oodi az egyetlen 21. századi könyvtár Európában. Az utóbbi tíz évben hasonló városi könyvtár nyílt a belgiumi Gentben, a dániai Aarhusban és az oslói Bjørvikában, és ezek mindegyike inkább tekinthető nagyvárosi nappalinak, ahol közösen lehet alkotni, gondolkodni, dolgozni és kikapcsolódni, mintsem egy hagyományos, ódon könyvszagú olvasótérnek. Ennek az elképzelésnek a legszélsőségesebb változatai a könyv nélküli könyvtárak, amelyek mondjuk kizárólag online működnek, kizárólag digitálisan tárolt tartalmaik vannak, vagy csak tárgyak kölcsönzését vállalják.
A genti De Krook például 2017 márciusában nyitott meg, és naponta több mint négyezren látogatják. Az Oodihoz hasonlóan lézervágókkal, 3D-nyomtatókkal, varrógépekkel és forrasztópáka-készlettel szerelték fel, de kialakítottak benne egy rádióstúdiót és egy olyan tanácsadó központot is, ahol például jogi kérdésekre segítenek választ találni az olvasóknak, és az idősebbeknek is segítenek eligazodni a digitális világban. Megmutatják, hogyan töltsenek ki online adatlapokat, hogyan foglaljanak időpontot a fogorvosnál vagy hosszabbítsanak meg egy könyvtári kölcsönzést. Azzal, hogy a hagyományos könyvtári szerepből elnavigáltak egyfajta tudás- és készségfejlesztő központi szerepbe, a De Krook szerint csak nyertek, méghozzá éppen a könyvtári részleg, ugyanis a könyvkölcsönzés is elkezdett nőni: most majdnem tíz százalékkal több könyvet vesznek ki, mint amennyit a De Krook megépítése előtt működő városi könyvtárból.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: