Mennyire kreatív az MI? Féljünk-e tőle, és lehet-e szabályozni? Pusztán technológia, vagy már tudomány? A Rényi Alfréd kutatóintézet elméleti matematikusa szerdai előadásában nemcsak a mesterséges intelligencia mostani állását mutatta be, hanem a jövőt is igyekezett felvázolni.
Lehetnek-e kötelességeink még nem létező emberek felé? Tehetünk-e rosszat valakivel anélkül, hogy ártanánk neki? Most induló, filozófiai témákkal foglalkozó podcastsorozatunk első epizódjában jövő nemzedékekkel szembeni kötelezettségeinket vizsgáljuk.
Mit gondolnak a magyar egyetemi diákok, a fejlesztők, az újságírók és a marketingszöveg-írók az MI-ről? Miért nem jó kérdés, hogy elveszik-e a gépek a munkánkat? A Corvinus Egyetem Kutatási Hetén izgalmas kutatások előzetes eredményeit mutatták be.
Legközelebbi rokonaink az élelemszerzés reményében a kisgyermekekre jellemző kognitív képességeket is bevetnek, ha számukra természetes helyzetet teremtenek a kutatók.
Hogyan teheti megkülönböztethetetlenné a valóságot a képzelettől, és miként rombolhatja szét a társadalmak működését a mesterséges intelligencia? És hogyan kellene mielőbb felkészíteni magunkat a poszt-AI világra? Tristan Harris, a Google volt tervezésetikai szakértője és Aza Raskin interfésztervező előadása.
Kérdés, hogy az emberiség kész-e elfogadni, hogy egy MI által vezérelt globális modell közvetítésével hozza meg döntéseit – olyan modellével, ami nyitott a párbeszédre, partnerei elé tárja az összes lehetséges megoldást, és megmutatja, hogy az egyes szereplőknek javasolt döntés miként hat másokra.
A klímatudatos mesékben így mézeskalácsház- helyett komposztkunyhóba költözhetne a gonosz boszorka. Vagy épp katasztrófák helyszínén lehetne felhasználni, ahol az ideiglenes szállásokon lehetne enni egy falat falat, amíg megjön az élelmiszersegély.
A VR-szemüveggel irányítható fura szerzettel a japánok új szintre emelnék a karbantartást.
Nicholas Longrich evolúcióbiológus összeszedte, milyen fejlődésre számíthat az emberi faj hosszú távon, a múltbeli evolúciós trendek alapján.
Az ember legjobb barátja már elég messze van vadon élő kollégájától, a farkastól, de vajon mi történne, ha kipusztulna az emberiség, és nemcsak a kóbor kutyáknak, hanem az egész fajnak egyedül kellene boldogulnia? Társadalmat építenének, visszatérnének a farkasléthez? Tudnák tartani a lépést az elszaporodó vadállatokkal, vagy egyszerűen kipusztulnának?
Kell-e foglalkoznia a száguldó villamos problémájával egy önvezető autót fejlesztő informatikusnak? Vajon felállítanak-e a jövőben algoritmus-felügyeletet? Mi a közös az intelligens kutyákban és a robotokban? Mit kezd majd a bíróság a kvázi-személyekkel? Héder Mihállyal, a BME filozófia és tudománytörténet tanszékének docensével beszélgettünk.
Hány életév nyerhető azzal, ha hiszünk a jövőben? Mennyire tudjuk valójában előrejelezni, mi lesz száz év múlva? Hogyan dolgozik egy olyan kormány, amelyet valóban érdekel a jövő, és irigyeljük-e a szomszédot, ha nyolc kart növeszt?
A múlt futurológusai vadnál vadabbnak tűnő ötletekkel álltak elő a jövőt illetően, és mára sok jóslatuk bejött, de vajon az is stimmel-e, hogy nagy jódolgunkban visszafejlődünk, és végül eltűnünk a föld színéről?
A következő évtizedekben a világ munkavállalóinak a felét át kellene képezni, de az előrejelzések szerint a többiek is folyamatos továbbképzésre szorulnak majd. A munkaerő-toborzás egyre több helyen automatizált, és az algoritmust sajnos nem nyűgözi le a személyes varázsunk. Hogyan készüljön a jövőre, aki nem akar munkanélkülivé válni?
Rangsorolták a Föld országait abból a szempontból, hol ússza meg az ember a legnagyobb eséllyel az emberi társadalmak pusztulását. Az a rossz hír, hogy a legjobb helyek mind szigetek.