A klímatudatos mesékben így mézeskalácsház- helyett komposztkunyhóba költözhetne a gonosz boszorka. Vagy épp katasztrófák helyszínén lehetne felhasználni, ahol az ideiglenes szállásokon lehetne enni egy falat falat, amíg megjön az élelmiszersegély.
A VR-szemüveggel irányítható fura szerzettel a japánok új szintre emelnék a karbantartást.
Nicholas Longrich evolúcióbiológus összeszedte, milyen fejlődésre számíthat az emberi faj hosszú távon, a múltbeli evolúciós trendek alapján.
Az ember legjobb barátja már elég messze van vadon élő kollégájától, a farkastól, de vajon mi történne, ha kipusztulna az emberiség, és nemcsak a kóbor kutyáknak, hanem az egész fajnak egyedül kellene boldogulnia? Társadalmat építenének, visszatérnének a farkasléthez? Tudnák tartani a lépést az elszaporodó vadállatokkal, vagy egyszerűen kipusztulnának?
Kell-e foglalkoznia a száguldó villamos problémájával egy önvezető autót fejlesztő informatikusnak? Vajon felállítanak-e a jövőben algoritmus-felügyeletet? Mi a közös az intelligens kutyákban és a robotokban? Mit kezd majd a bíróság a kvázi-személyekkel? Héder Mihállyal, a BME filozófia és tudománytörténet tanszékének docensével beszélgettünk.
Hány életév nyerhető azzal, ha hiszünk a jövőben? Mennyire tudjuk valójában előrejelezni, mi lesz száz év múlva? Hogyan dolgozik egy olyan kormány, amelyet valóban érdekel a jövő, és irigyeljük-e a szomszédot, ha nyolc kart növeszt?
A múlt futurológusai vadnál vadabbnak tűnő ötletekkel álltak elő a jövőt illetően, és mára sok jóslatuk bejött, de vajon az is stimmel-e, hogy nagy jódolgunkban visszafejlődünk, és végül eltűnünk a föld színéről?
A következő évtizedekben a világ munkavállalóinak a felét át kellene képezni, de az előrejelzések szerint a többiek is folyamatos továbbképzésre szorulnak majd. A munkaerő-toborzás egyre több helyen automatizált, és az algoritmust sajnos nem nyűgözi le a személyes varázsunk. Hogyan készüljön a jövőre, aki nem akar munkanélkülivé válni?
Rangsorolták a Föld országait abból a szempontból, hol ússza meg az ember a legnagyobb eséllyel az emberi társadalmak pusztulását. Az a rossz hír, hogy a legjobb helyek mind szigetek.
Facebookozásban ugyan a magyarok a legjobbak az EU-ban, de a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét tekintve az utolsók között vagyunk. Az elmúlt néhány évben inkább visszafejlődtek a digitális kompetenciák, az oktatás pedig az ötven évvel ezelőtti valóságra készít fel. A munkaerőpiac digitális átalakulását fénysebességre gyorsította a világjárvány, így még sürgetőbbé vált a beavatkozás.
Mi lenne, ha 2050-re a klímaváltozás miatt a paprikás manióka lépne elő nemzeti eledellé a paprikás krumpli helyett, vagy algoritmusok pingpongoznák le egymás között, milyen növényeket érdemes termeszteni? Mi lenne, ha nem a csirkéket hizlalnánk terminátorméretűre, hanem az ember zsugorodna 50 centisre? Az OFF-Biennále Menü Imaginaire című kiállításán az evés jövője került a terítékre.
Az Egyesült Államokban kezdik megérteni, hogy sosem jutnak el a nyájimmunitásig, pedig hamarosan a 12-16 évesek oltását is engedélyezik. De hogyan fest akkor a közös jövő a koronavírussal?
Etikus-e a genetikai dopping? Elképzelhető-e a koronavírus gyógyítása génszerkesztéssel? Hogyan feszíti szét a biotechnológia az emberi lét határait? A CEU Határtalan tudás sorozatának csütörtöki beszélgetése a génszerkesztés forradalmi technológiájának társadalmi és bioetikai vetületeit járta körül.
Hogyan lehet a jövőben elpusztult agyszövetek pótlásával Parkinson-kóros betegeket vagy a szívizomsejtek regenerálásával szívbetegeket gyógyítani, esetleg gerincvelő-sérüléseket génmódosított sejtekkel kijavítani? Erről is szó lesz a CEU csütörtök esti rendezvényén, a Határtalan tudáson. A beszélgetés egyik résztvevőjével, Dinnyés András őssejtkutatóval beszélgettünk a regeneratív orvoslás jövőjéről.
Dübörög az egészségügyi, a gazdasági, a klíma- és a környezeti válság. Milyen lehetőségeink vannak a kilábalásra? Energiahajó sorozatunkban Borbáth Endre kríziskutató, Sipos Katalin biológus, Zsoldos István adattudós és Bart István klímaguru vitázott.
A francia szobrász-festő 1969-ben állította össze a képtelen tárgyak katalógusát, az önkeverő bögrétől az ujjra húzható fogkeféig. Mit ad isten, fél évszázaddal később az emberi hülyeség utolérte az elszabadult fantáziát: az akkor nem létező tárgyak közül egy csomót már meg is lehet vásárolni, sőt, még válogathatunk is közöttük.
Az emberiség épp csak elkezdett szembenézni a klímaválsággal, mikor beütött a koronavírus-járvány, maga után vonva a gazdasági recessziót. A Qubit, az Energiaklub és a TRIP hajó online rendezvényén, az Energiahajón hétfőn Sipos Katalin biológus, Borbáth Endre kríziskutató és Zsoldos István közgazdász vitatta meg, hogy van-e esélyünk a kilábalásra, vagy végleg elnyelnek-e minket a válságok végeláthatatlan hullámai.
Klímaapokalipszis után harc botokkal és kövekkel a civilizáció romjain, vagy poszthumán evolúció? Hogy melyikhez közelít majd a valóság az évszázad második felében, leginkább azon múlik, hogy az emberiség a következő tíz évben le tudja-e győzni saját evolúciós programját. Szathmáry Eörs evolúciós biológus, Chikán Attila közgazdász, Pintér Róbert információstársadalom-kutató és Nyiri Gábor agykutató a jövőről.
Ugye neked is ez jött ki?
A világjárvány hosszú távú hatásait még csak találgathatjuk, de az biztosnak tűnik, hogy sok minden megváltozik majd a COVID-19 utáni világban. Az egyik ilyen az állam jogköre lehet: a kormányok több hatalomhoz juthatnak, amiről nem feltétlenül akarnak majd lemondani, az óriáscégek pedig még jobban megerősödnek.
Harari szerint a globális együttműködés, Žižek szerint a kommunizmus a megoldás, Chomsky pedig egyenesen azt állítja, hogy az amerikai társadalom működésképtelen, mert nem tudja kezelni a vészhelyzetet. Abban mindannyian egyetértenek, hogy a járvány után a világ nem lesz többé olyan, mint eddig volt.
A science fiction mindig élénken reagált a korszellemre: régebben az emberek izgalommal tekintettek a 21. század felé, mostanra viszont eljutottunk odáig, hogy a jövőt ugyanúgy unjuk, mint a jelent. Ha mégis a 22. századra gondolunk, szinte kizárólag disztópiákat tudunk elképzelni, sőt William Gibson szerint eleve egy disztópiában élünk.
A Föld lakosságának egy része kénytelen lesz engedni életszínvonalából, míg mások sohasem ízlelhetik meg azt, ami nekünk itt az elmúlt évtizedekben megadatott. Mindezt olyan környezetben, ahol a technika fejlődése egyre jobb és kényelmesebb jövőt ígér, aminek áráról mélyen hallgatunk.
A földön kívüli intelligencia kutatása évtizedekig csillagászok privilégiuma volt, az utóbbi években azonban egyre nagyobb szerepet kapnak a társadalomtudósok. Galántai Zoltán tudománytörténész-jövőkutatót november közepén választotta tagjai közé a Nemzetközi Űrkutatási Akadémia állandó SETI-bizottsága.
Könnyebb elfogadnunk az új technológiákat, ha szebbé teszik az életünket, de a hasznos változásokra nem mindig vagyunk felkészülve, ahhoz előbb meg kell értenünk őket. Többek között erről beszélgettek a Telekom MOST Fórum résztvevői.
Elfut a méreg, haragszom magamra és a sütőre. Belém hasít a gondolat, hogy kihagytam a tésztából a citromot. – A Qubit esszépályázatának harmadik helyezettje, Tóth Erika írása.
Arra kértük a pályázókat, hogy esszében járják körül a kérdést: milyennek képzelik a következő évszázad emberét. A Qubit versenyének második helyezettje Sándor András, akinek munkája különleges formai megoldásával is felhívja magára a figyelmet.
Arra kértük a pályázókat, hogy esszében járják körül a kérdést: milyennek képzelik a következő évszázad emberét. A Qubit idei esszépályázatát Masszi Bálint írása nyerte, amit változtatás nélkül közlünk.
63 esszé érkezett a 22. századi ember témájában, a zsűrinek nehéz dolga volt, de végül meghozta a döntést. Köszönjük a jobbnál jobb írásokat, és gratulálunk a győzteseknek!
A SpaceX és a Tesla vezére az Alibaba igazgatójával, Jack Mával beszélgetett a jövőről a sanghaji Mesterséges Intelligencia Világkonferencián, ahol az oktatás AI-reformjáról, a jövő munkáiról, a bolygóközi létről és a civilizáció pusztulásáról is szó esett.
Társadalomformáló erőket mozgósít a mesterséges intelligencia térhódítása a munkaerőpiacon. Az előrejelzések szerint a robotkorszakban megszaporodnak majd az alkalmi munkák, tényleg élethosszig tart majd a tanulás, coachszerepbe kerülnek a tanárok, a férfiak nem lesznek többé munkások, a nők pedig titkárnők.
Németországban sikeresen tesztelték a Lilium ötüléses elektromos repülő autóját, és bő 5 év múlva már több városban működtetnék az Uber-szerű szolgáltatást. A zsúfolt repülő autós piacon már most óriási a tolongás.
Nemcsak a beszédnek, hanem a mentális időutazásnak nevezett, kisgyerekkorra kifejlődő kognitív képességnek is köszönheti sikerét a Homo sapiens. A kísérletekkel alátámasztott elmélet Ausztráliában dolgozó atyja, Thomas Suddendorf a múlt héten járt Magyarországon.
Már vannak köztünk olyanok, akik 150 évig fognak élni, állítja a Harvard Egyetem öregedéskutatója. Ami a jövő matuzsálemjeinek oktatását illeti, tévedés, hogy csak készségekre, nem pedig tudásra van szükség, és túl elnagyoltan beszélünk a jövő munkaerőpiacáról is.
Cinikusak már eleget voltunk, ideje kipróbálni valami mást: az együttérző, intelligens és praktikus optimizmust – hirdeti Angus Hervey, a derűlátás pápája, a Future Crunch alapítója.
Egyre közelebb az idő, amikor az embereknek és a robotoknak együtt kell élniük. Vajon elveszik a munkánkat, kiirtanak minket, vagy mi verjük őket láncba? Tóth Csaba, az ELTE Politikatudományi Intézetének oktatója, a Sci-fi politológiája című könyv szerzője mondta el.