Mi történik, ha feldobunk egy pénzérmét? Általában kétféle eredménnyel számolhatunk: vagy fej lesz, vagy írás, de egy tavalyi kutatás szerint ennek nem 50-50 százalék a valószínűsége: valószínűbb, hogy az érme azt az eredményt hozza, ami a felpöcköléskor felfelé nézett.

Az eltérés azért nem nagy: mint kiderült, ez az eredmény az esetek 50,8 százalékában áll elő. Semmit nem adnak ingyen: ehhez 350,757 dobást kellett végrehajtani, amiben 48 önkéntes vett részt, akik 46 különböző pénznem érméit pöckölgették fáradhatatlanul. Megérte, a felfedezés most ugyanis IgNobel-díjat ért, az elismerésben pedig a tanulmány két magyar társszerzője, Bognár Miklós és Aczél Balázs is részesült.

Az IgNobelt minden évben hülye, meglepő vagy vicces kutatásokra osztják ki, ennek megfelelően pedig az idei mezőny is erős volt: a pénzfeldobálós kísérlet mellett díjat kapott az a japán kutatócsoport is, akik annak a lehetőségét vizsgálták, hogy az ember tudhat-e a végbelén keresztül lélegezni, egy másik kutatásban azt vizsgálták, hogy az emberek hajában a forgók az ellenkező irányba forognak-e a két féltekén, egy harmadikban pedig azt kutatták, hogy hogy úsznak a döglött pisztrángok.

Műhelytitkok

Bognár Miklós, az ELTE Pszichológia Tanszékének tanársegéde a Qubitnak e-mailben megírta, hogy ő maga ugyan kevésszer, mindössze 1-2 ezerszer pöckölte fel az érmét, méghozzá egy egyeuróst, nagybani pöckölgetésre az ELTE pszichológia szakos hallgatói jelentkezhettek tanulmányi kreditért (a kísérletben a holland önkéntesek szintén kreditért dobáltak).

Mint Bognár írta, a kísérlet ellenőrizhetősége miatt a pénzpöckölgetést kamera előtt kellett végezni, ehhez az ELTÉn fejlesztettek egy webes szoftvert is, amiben a hallgatók gombnyomásokkal rögzítették a dobások eredményét is. Az érmét az érvényes dobáshoz el kellett kapni, ha elpattan a pénz, az érvénytelen.

Bognár szerint hiába vicces a kutatás (és hiába büszke az IgNobelre), azért értelme is van, és jól mutatja, hogy milyen „nagy eredményeket lehet elérni nagy kutatói kollaborációkban és a tradícionálistól eltérő módszerekkel”, amelyek a tudomány fenntarthatóbbá, átláthatóbbá és megbízhatóbbá tételét célozzák. A tanulmány emellett szép példája a bayesiánus statisztikai elemzésnek, ami most reneszánszát éli a társadalomtudományokban is.