Kiderült, hogy rendszeresen ettek-e embert a rettegett tsavói oroszlánok
Az Ugandát az Indiai-óceánnal összekötő brit vasút kenyai szakaszán 1898 tavaszán kezdte el a Tsavo folyón átívelő híd építését több ezer, főként indiai munkás. A tsavói emberevők könyvben, játék- és dokumentumfilmben számos alkalommal feldolgozott legendája szerint az építkezés kilenc hónapjában két sörénytelen, de hatalmas hímoroszlán portyázott a sátortáborokban, álmukban elejtve és zsákmányként elhurcolva a kiszemelt embereket.
A korabeli források szerint száznál is több munkást felfaló ragadozókkal végül az építkezést vezető, a sztorit 1907-ben kiadott regényes életrajzában részletesen elmesélő John Henry Patterson végzett, az emberevők kitömött tetemét pedig, némi vargabetűk után 1924 óta a természettudomány gyűjteményéről ismert amerikai Field Múzeum őrzi Chicagóban.
A Current Biology folyóiratban október 11-én megjelent tanulmány szerzői azt állítják, hogy egyáltalán nem túloznak az emberre vadászó oroszlánokról szóló történetek. Az Illinois-i Urbana-Champaign Egyetem kutatói ugyanis kidolgoztak egy olyan archeogenetikai eljárást, amellyel az oroszlánok és más afrikai ragadozók még életükben megsérült fogaiból vett minták genetikai elemzésével meghatározható a vizsgált példány egyedi étrendje.
A tsavói emberevők fosszilis maradványait is megvizsgáló kutatók szerencséjére a sérült fogzománc alól genomikai elemzésre alkalmas szőrszálmaradványok is előkerültek, így bizonyítottá válhatott, hogy az oroszlánok zsiráf-, oryx- , gnú- és zebrahús mellett embert is rendszeresen elejtettek és megettek.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: