„A haltenyésztés nem váltja ki a halászatot, sőt, ha nem lenne halászat, haltenyésztés se lenne” – foglalta össze a haltenyésztés problémáját Matthew Hayek, a New York-i Egyetem ökológusa, aki szerint szó sincs róla, hogy ez a megoldás fenntartható lenne, sőt, még erőforrás-igényesebb, mint korábban hitték. Méghozzá jelentősen: a kutatók becslései 27-307 százalékkal több apróhal szükséges a tenyésztett halak táplálásához, mint ahogy feltételezték.

Hayek szerint ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy kiló tenyésztett lazac húsának előállításához 4-5 kiló vadon fogott apróhal szükséges, és miközben a tenyésztett hal iránti kereslet nő, az óceánok halkészlete fogy. A vadon fogott halak egyre nagyobb részét használják takarmánynak, ami viszont ahhoz vezet, hogy Délkelet-Ázsiában és Afrika nyugati részén a helyiek már nem jutnak halhoz, mert a fogást jobban megéri halolajként vagy takarmányként értékesíteni, mint élelmiszerként.

Elfogy a hal

A WWF becslései szerint a vadon fogott halak 20 százalékát használják takarmányozási célra, Hayek és társai szerint a globális kifogott halmennyiség egyhatoda köt ki a halfarmokon táplálékként – de egyes években akár a fogás harmadát is elnyelhetik a halgyárak.

Erre látszólag megoldást jelenthetne a mindenevő vagy növényevő halak tenyésztése, de Hayek szerint ahogy az apróhalak esetében, úgy itt is problémát jelentene, hogy ebben az esetben a növényi táplálékot fordítanák takarmányozásra, és így megintcsak élelmiszerhiány alakulhatna ki egyes régiókban. Akárhogy is, a haltenyésztés a jelenlegi formájában minden, csak nem fenntartható – az opciók közül egyedül a kagylótenyésztés lehet valamivel kevésbé erőforrás-igényes.

A helyzetet tovább rontja a túlhalászat, amin a kutatás szerint a tenyésztett hal iránti igény nem csökkent, sőt, súlyosbítja a problémát. A vadon élő halpopulációk a klímaváltozást és az intenzív halászatot is megszenvedik, olyannyira, hogy egyes becslések szerint már 2048-ra elfogyhat a Föld halkészlete.