Az egy főre jutó éves európai halfogyasztás 22,7 kiló – és Európa (illetve az EU) idén június 9-re fel is élte ezt a mennyiséget. A WWF kimutatása szerint a túlfogyasztás napja egyre előrébb tolódik: harminc évvel ezelőtt ez a szimbolikus dátom még csak szeptemberben vagy októberben jött volna el, de még húsz évvel ezelőtt is csak júliusra fogyott volna el az éves mennyiség.

A helyzet országokra lebontva is aggasztó: még Magyarország sem önellátó, pedig az uniós tagországok közül itt fogy a legkevesebb hal, évente mindössze 3,6 kilogramm. A belföldi halkészlet még ezt sem fefdezi, a WWF számításai szerint a túlfogyasztás napja augusztus 17-én jön majd el, igaz, ez még nem is a legrosszabb átlag a régióban, Szlovákiában például február 18-ra már elfogytak a hazai készletek.

Túlhalászat és felmelegedés

A Természetvédelmi Világalap a szimbolikus dátumok közreadásával a jelenlegi halászati gyakorlat fenntarthatatlanságára szeretné felhívni a figyelmet. Az Európai Bizottság szerint a Földközi-tengerben élő halállomány 41 százaléka túlhalászott, az Adriai-tengerben ez az arány 88 százalék.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a hal iránti igény akkor sem csökken, ha importból kell fedezni, és hiába igyekeznek az uniós rendeletekkel fenntarthatóbbá tenni a halászatot, ha az import fenntarthatatlan forrásból származik.

A túlhalászat mellett a felmelegedés is csökkenti a kifogott mennyiséget és a halpopulációt, a melegebb vizekben pedig invazív fajok is megjelenhetnek, amelyek kiszorítják az őshonos fajokat. Giulia Prato, a WWF tengeri programjának vezetője szerint a fogyasztók azzal járulhatnak hozzá a fenntartható halászathoz, hogy megbízható, fenntartható forrásból származó termékeket vesznek, illetve kevésbé divatos, kevésbé halászott fajtákat választanak. Prato szerint fenntarthatósági szempontból a legrosszabb választás a hekk, a garnéla és a szardínia.