Az ember már a kőkorszakban is hálóval halászott

A németországi Gönnersdorf a kései kőkor egyik legjelentősebb lelőhelye, és bár 1968 óta folyik a feltárása, a modern képalkotó módszerek csak most fedték fel az egyik itt talált palatábla titkait. A táblába 15,500 évvel ezelőtt az alkotók halak képét karcolták, emellett pedig valami hálószerűséget is, amiről a régészek úgy gondolják, hogy valóban halászháló, esetleg halcsapda lehetett.

Bár az már korábban is ismert volt, hogy a kőkorszakban, különösen a vége felé már széles körben fogyasztottak halat, a halászat technikájáról viszonylag kevés információ maradt fenn. A korábban fellelt rajzok alapján biztosan ismerték a lándzsát, a szigonyt, íjjal is halásztak, a legkorábbi előkerült horgok pedig éppen ebből az időszakból származnak, de ez a legkorábbi olyan ábrázolás, amin halászháló szerepel.

Kőkorszaki művészet

Gönnersdorfból a felfedezése óta számos palatábla került elő, amelyeken vadlovak, gyapjas rinocéroszok, mamutok rajzai szerepelnek, ez a mostani viszont úgy megfakult az elmúlt bő 15 ezer évben, hogy csak a modern technika (Reflectance Transformation Imaging, RTI) segítségével lehetett megfejteni. A halászati jelenet mellett a kutatók több más palatáblát is elemeztek, és a stílusuk alapján több hajdani alkotót is sikerült azonosítaniuk.

Úgy tűnik, hogy néhány esetben a csillámpala természetes mintázata inspirálta az alkotókat, a halászhálós képnél viszont nem ez a helyzet: úgy tűnik, hogy a hálót és a halakat úgy karcolták az anyagba, hogy nyilvánvaló legyen a két minta szoros kapcsolata. A lelet alapján a kutatók úgy gondolják, hogy a hálós halászat nem csak élelemszerzés lehetett, hanem szociális és szimbolikus esemény is, valamint az is kiderült, hogy az eddigi állatrajzok mellett a korabeli művészet számára az emberi tevékenység is alapanyagul szolgált.