Bár sok ország eléri a tervei szerint a nettó zéró karbonkibocsátást, a tudósok arra figyelmeztetnek, hogy ez csupán önámítás – írja a Guardian. A lap szerint ugyanis ez annak az eredménye, hogy a nemzetek nagyobb mértékben támaszkodnak a természetes szén-dioxid-nyelőkre, mint amennyire azok valóban képesek elnyelni a felszabaduló üvegházhatású gázokat.

A kibocsátás ellensúlyozását jórészt a természetes erőforrásokra támaszkodva képzelik el az országok, és inkább ezt részesítik előnyben ahelyett, hogy valóban mérsékelnék a kibocsátást. Ennek következménye viszont a felmelegedés elszabadulása lehet, figyelmeztetnek a szakértők.

A Nature folyóiratban közzétett tanulmány szerint a nettó zéró kibocsátásról máshogy kellene gondolkodni. A 2009-es célok betartása érdekében a természeti erőforrásokra úgy kell tekinteni, hogy azok a történelmi kibocsátás ellensúlyozására alkalmasak ugyan, de a további kibocsátás hatásait már nem tudják megfékezni.

Ezért a jövőben a fosszilis energiahordozók felhasználásának korlátozására kellene törekedni ahelyett, hogy az erdők, a lápok és az óceánok szén-dioxid-megkötő hatására bíznák a felmelegedés mérséklését. A szemléletváltásra azért is szükség lenne, mert a kibocsátás számítása során nem veszik figyelembe például az erdőtüzek hatásait, míg ugyanazon erdők vagy természeti erőforrások szén-dioxid megkötésével viszont kalkulálnak az országok.