Katonai sírokban talált kanalak utalnak a római kor germán harcosainak kábítószer-használatára

A lengyel Maria Curie-Skłodowska Egyetem régészei és biológusai olyan bizonyítékokat tártak fel, amelyek arra utalnak, hogy a római kor germán harcosai stimulánsokat használhattak a harci teljesítményük fokozására. Erre bizonyos kanálszerű leletek alapján következtetnek, amelyeket skandináv országokban, Németországban és Lengyelországban is találtak.

A 4-7 centiméter nyélhosszúságú, egyik végükön kis mélyedéssel vagy koronggal ellátott tárgyakon gyakran fedezték fel a harcosok sírjaiban, fegyverek közelében vagy hadiáldozati helyszíneken. Ez a katonai kontextushoz való erős kötődés arra a feltételezésre késztette a kutatókat, hogy a kanalakat a harcosok felszerelésének részeként serkentőszerek adagolására használták.

Bár az, hogy a kanalakkal milyen konkrét anyagokat vihettek be a szervezetükbe, továbbra sem ismert, a kutatók szerint a germán törzsek számára elérhető természetes vegyületek, így az ópiummák, a kender, a nadragulya, a maszlag vagy a bolondító beléndek is szóba jöhetnek. Ezeket stimuláló és pszichoaktív tulajdonságaik miatt használhatták, ahogy azt a görög és római korokban is dokumentálták.

A történészek hagyományosan úgy vélték, hogy a barbárok az alkoholt használták elsődleges bódítóként, de az új eredmények kifinomultabb farmakológiai tudatosságára utalnak. A lengyel kutatók 116 régészeti lelőhelyről összesen 241 kanalat katalogizáltak, ezek alapján következtettek a különböző serkentőszerek elterjedt használatára.

A hadviselés során történő kábítószer-használatot nemcsak az ókorban dokumentálták, elég csak a világháborúkban, vagy épp a jelenleg is zajló orosz-ukrán háborúban elterjedt amfetaminhasználatra gondolni.