Nemrég jelent meg a lengyelországi változásokról szóló, két részes cikksorozatunk első része, Hogyan lehet „visszavenni” a kultúrát nyolc év masszív illiberalizmus után? címmel. Lengyelország három városában jártunk és az érdekelt bennünket, hogy miként zajlik a Donald Tusk (Polgári Platform, PO) vezette koalíció tavalyi győzelme után az intézményrendszer „újrademokratizálása”.

Két részterületet vizsgáltunk, a művészeti intézményeket, valamint a médiát, a kultúrát, illetve a közbeszédet uralni akaró PiS-kormányzat két csataterét. Az első cikkben és a másodikban is, amely a médiáról szól, számos név és hivatkozás szerepel, amely talán a magyar olvasónak nem mindig ismert, az összefüggések, vagy akár az időrend nem mindenhol egyértelmű. Ezért egy-egy timeline-szerű összeállításban kiemeljük az elmúlt nyolc éves Kaczyński-korszak cikkeink szempontjából releváns eseményeit.

A varsói MSN igazgatója, Malgorzata Ludwisiak a Qubitnek ezt mondta az intézményrendszer jelenlegi helyzetéről:

„Hogy hol tartunk most? Olyan ez a pillanat, mintha zombikat ölnénk. Hogy újra életre keltsük az intézményi testet a maga komplexitásában. Újraélesztés és újra-professzionalizálás. Hogy az intézmények visszatérjenek az identitásukhoz, mert ezek az identitások elvesztek, elmosódtak vagy karikatúra vált belőlük. És persze nyolc év várakozás után mindenki türelmetlen: mi van, miért nem történik már meg? Pedig egyik napról a másikra ez lehetetlen.”