Az Orbán-rendszer nemcsak az öncélú hatalomszerzésről és a korrupcióról szól, hanem sokkal inkább egy jól meghatározható ideológia megteremtéséről és továbbadásáról – állítja Enyedi Zsolt, a CEU Demokrácia Intézetének professzora, aki szerint a rendszer alapvető célja, hogy ezt az ideológiát átültesse a gyakorlatba. Mi következik mindebből?
Miért ér annyit a demokrácia, hogy sokan az életüket adják érte? Milyen veszélyeket rejt az illiberalizmus, a populizmus és az autoritarizmus? Erről beszélt csütörtök este a Nádor utcában Michael Ignatieff, Thomas Carothers, Staffan I. Lindberg, Mieke Verloo és Marlene Wind.
A bizonytalan múlt és a még bizonytalanabb jelen természetes módon feltámasztja az emberben az igényt, hogy kapaszkodót találjon az életben. Kende Anna szociálpszichológus nemrég megjelent tanulmányában ezt az igényt és az erre adott illiberális választ járja körbe.
Miért működhet a kereszténydemokrácia politikai terméke, ha a magyar lakosságnak legfeljebb 15-20 százaléka vallásos? Miért jön kapóra a Fidesznek XVI. Benedek és az ellenpápának tartott Ferenc? Mit jelent egyáltalán az, hogy illiberális demokrácia? A Bibó István Szabadegyetem csütörtöki előadásán teológus, lelkész és ateista jogtudós szakértők vitáztak.
Mi, magyarok, nehéz helyzetben vagyunk. A piacosítás negatív következményeit az elszenvedők nyakába varrták. A piacosított társadalom nemcsak a megélhetést tagadja meg ezektől az emberektől, hanem a méltóságot is. A nagyvárosból nézve a kisvárosiak nem elsősorban szegények, hanem mucsaiak, szexisták, idegengyűlölők és homofóbok lettek.