33 000 kilométeres óránkénti sebességgel süvítő szeleket észleltek csillagászok egy exobolygón – írta meg kedden a Reuters. A 2016-ban felfedezett WASP-127b jelű gázóriás a Földtől 520 fényévre található és egy Naphoz hasonló csillag körül kering.

„Egy extrém gyors futóáramlás létezik a bolygón, ami az egész égitestet átöleli. A szélsebessége meglepően nagy” – mondta a hírügynökségnek Lisa Nortmann, a németországi Göttingeni Egyetem asztrofizikusa és a kedden az Astronomy & Astrophysics folyóiratban közölt tanulmány egyik szerzője.

A WASP-127b szuperszonikus sebességgel mozgó, globális kiterjedésű légáramlása a leggyorsabb, amit csillagászok valaha bármelyik bolygón megfigyeltek. A Naprendszerben a Neptunusz futóáramlásai tartják a rekordot, maguk 2000 km/h-s sebességével, ami az exobolygón jellemzőhöz képest 16,5-szer lassabb. A földi futóáramlások (jet stream), amelyek fontos szerepet játszanak bolygónk időjárásának alakításában, pedig szinte csigalassúnak számítanak a WASP-127b szeleihez képest a 442 kilométeres óránkénti sebességükkel.

Az exobolygó a forró jupiterek közé tartozik: ezek az égitestek jellemzően nagyon közel keringenek a csillagukhoz és méretük Naprendszerünk legnagyobb bolygójához hasonló. Így van ez a WASP-127b esetén is, amely a csillagtól a Föld-Nap átlagos távolságának 5 százalékára, vagyis nagyjából 7,4 millió kilométerre kering. A gázóriás átmérője 30 százalékkal nagyobb, mint a Jupiteré, de az egyik legkevésbé sűrű ismert bolygónak számít. A légköre főként hidrogénből és héliumból áll, de a friss kutatás alapján tartalmaz vízmolekulákat és szén-monoxidot is.

De mi hajtja a szuperszonikus áramlást?

A WASP-127b a legtöbb forró jupiterhez hasonlóan kötött keringésű, vagyis mindig ugyanazon oldalát mutatja csillaga felé. A bolygó napos oldala így elképesztően forró, 1400 Celsius-fokos hőmérsékletű, míg permanensen sötét oldalán alacsonyabb a hőmérséklet, és ez a különbség az egyik fő hajtóereje a légköri folyamatoknak.„Kihívást jelent annak megválaszolása, hogy mi hajtja ezeket az erős szeleket, mivel az exobolygók légköreinek szeleit több tényező is befolyásolja” – mondta David Cont, a müncheni Lajos–Miksa Egyetem asztrofizikusa és a tanulmány egyik szerzője, de az biztos, hogy „az elsődleges energiaforrása ezeknek a szeleknek a csillagból érkező intenzív sugárzás”.

link Forrás

A kutatók a megfigyeléseiket az Európai Déli Obszervatórium (ESO) chilei Nagyon Nagy Távcsövének CRIRES+ műszerével végezték. A nagy felbontású infravörös spektrográf képes exobolygók légkörében található molekulák mozgását megfigyelni. Cont szerint a fejlettebb műszerek lehetővé teszik, hogy a szakemberek elkezdhessék feltárni az exobolygók légkörének háromdimenziós szerkezetét, köztük a bennük süvítő futóáramlásokat és a hőmérsékletek, valamint kémiai folyamatok regionális változását.

Korábban két exobolygón is észleltek a WASP-127b-énél nagyobb szélsebességet a nappali és éjszakai oldaluk határán, de ezek nem globális kiterjedésű futóáramlások voltak. 2025 januárjáig a csillagászok több mint 5800 Naprendszeren kívüli bolygót fedeztek fel, és reális esély van arra, hogy a nem túl távoli jövőben Földhöz hasonló égitestek légkörének tanulmányozásával életet hordozó bolygót fedezhetünk fel.