500 éves naplók tárják fel, milyen volt az élet Erdélyben a kis jégkorszak alatt

A Nagyváradi Egyetem kutatói először vizsgálták meg azoknak az 500 éves erdélyi naplóknak a tartalmát, amelyek ritka betekintést nyújtanak abba, hogy a kis jégkorszak néven elhíresült, a 15. és a 19. század között tapasztalt hűvös időszak hogyan alakította át a régió életét.

Míg Nyugat-Európában a 16. század közepére viszonylag jelentős lehűlés következett be, addig Erdélyben kezdetben gyakoribbak voltak a hőhullámok, amiket idővel változatosan szélsőséges időjárási viszonyok követtek. Míg 1540-ben egy olyan perzselő nyárról írtak a naplókban, amikor a folyók kiszáradtak, az állatállomány elpusztult, a közösségek pedig tömegesen imádkoztak az enyhébb időjárásért, addig 1590-re heves esőzések és pusztító árvizek jelennek meg a beszámolókban.

Ezek az éghajlati ingadozások – közvetlenül vagy közvetve – olyan súlyos katasztrófákhoz vezettek, mint a 30 évig pusztító pestisjárvány, a 23 évig tartó éhínség vagy a 9 éven át elszenvedett sáskainvázió. A kutatók szerint ezek a megpróbáltatások olyan alkalmazkodási stratégiákat kényszerítettek ki a lakosságból, mint az árvízálló infrastruktúra kiépítése, a települések szerkezetének megváltoztatása vagy a jobb öntözési módszerek megalkotása.

A Frontiers in Climate című folyóiratban megjelent tanulmány a naplók mellett egyes plébániák nyilvántartásaira és utazási feljegyzésekre is támaszkodott abban, hogy bemutassa, hogyan érzékelték az emberek az éghajlati katasztrófákat a történelemben, és hogyan reagáltak rájuk. A kutatók szerint ezek a korabeli meglátások kulcsfontosságúak lehetnek a modern klímavédelmi intézkedések alakításában is.