A Nagyváradi Egyetem kutatói 16. századi beszámolók alapján rekonstruálták, hogyan védekeztek az erdélyiek a szélsőséges időjárás, az áradások és aszályok ellen.
Miután négy évszázadon keresztül virágzott és gyarapodott a grönlandi vikingtársadalom, az 1400-as évek közepén egy szempillantás alatt eltűnt a kolónia a szigetről. Ezt eddig leginkább a nagy lehűléssel magyarázták, de egy friss kutatás szerint a hőmérséklet állandó volt, ellenben egyre nőtt a szárazság.
Szerepet játszott a kis jégkorszak kialakulásában a naptevékenység megváltozása és a vulkáni kitörések alakulása is, de a legfőbb kiváltó oka mégsem ez, hanem a korábbi felmelegedés lehetett egy új kutatás szerint.
Sokáig teljes civilizációk bukását írták a klímakatasztrófák számlájára, de egyre több részlet derül ki arról, hogy a korábbi éghajlatváltozások csak felerősítették az amúgy is folyamatban lévő társadalmi válságokat. Az újkori kis jégkorszak példái alapján az innovatív és együttműködő nemzetek nemcsak túlélhetik a krízist, de meg is erősödhetnek a klímaharcban.
A Föld 98 százalékán az elmúlt száz évben mérték a legmelegebb átlagos hőmérsékleteket: ilyen koherens, mindenütt egyszerre jelentkező klímaváltozásra nem volt példa az elmúlt 2000 évben.
A kis jégkorszakban az erős lehűlést és az azt követő rossz termést akarták javítani, a pestisjárványok idején pedig a rontást gondolták megszüntetni a nők tömeges kivégzésével. Hiába tiltotta Mária Terézia, a boszorkányperek még a magyar felvilágosodás évtizedeit is végigkísérték.