Vaskori bíborfesték-gyárat találtak Haifa közelében

Egyetlen unciányi türoszi bíborfesték előállításához 250 ezer kagyló váladéka szükséges, ahhoz pedig, hogy ezzel kelmét is lehessen festeni, hosszú és munkaigényes feltörés, rohasztás, vizeletben áztatás szükséges – ezért is számít szenzációsnak egy olyan festékgyár felfedezése, mint amilyet most tártak fel Izraelben, Haifa közelében. A Tel Shikmonában talált leletek tanúsága szerint a településen időszámításunk előtt 1100 és 600 között virágzott a festékgyártás, erre utal az is, hogy több erre utaló lelet mellett a régészek egy 350 literes festékesvödröt is találtak, ami bizonyára elképesztő vagyont rejthetett – a festék a pályafutásának csúcsán ugyanannyit ért, mint az arany.
A felfedezés részleteit ismertető tanulmány szerint a lelőhelyről összesen 176 festékkészítéssel vagy festőműhely működésével összefüggésbe hozható lelet került elő. Az edényekben állították elő a festéket (az ezekből származó töredékeken vastag lila csík látható, ahol a folyadék reakcióba lépett a levegővel, és elszínezte a kerámiát), más edényekben zajlott a festési folyamat, a csigákat pedig mozsárban, őrlőkövekkel törték meg.

Golan Shalvi, az ásatást vezető régész szerint ez a világ egyetlen olyan feltárt bíborfesték-gyára, ahol ilyen hosszú időn keresztül és ilyen mennyiségben állítottak elő türoszi bíborfestéket – ahogy a kutatók a tanulmányban is hangsúlyozzák, a festőműhelyeket gyakran egy kalap alá veszik a festéket előállító műhelyekkel. Az innen előkerült leletek alapján viszont már könnyebb lesz a gyárak azonosítása is, ebből pedig a kutatók többet is megtudhatnak magáról a türoszi bíborról is, amit hiába készítenek már 15 ezer éve, még mindig sok kérdés van körülötte.
Bizánc elestével a recept is elveszett
A főníciaiak (akik nagy valószínűséggel felfedezték a festék készítésének titkát) annyira büszkék voltak a festékükre, hogy egyenesen az istenekig vezették vissza az eredetét (más megközelítés szerint a kutyákig). A történet szerint Melkart, a városok védelmezője a tengerparton sétált nimfa szeretőjével, Türosszal, amikor a kutyája beleharapott egy tengerparton heverő csigába. A csiga lila nyomot hagyott a kutya száján, mire Melkartnak gáláns ötlete támadt: kerített valahonnan egy köntöst, megfestette a véres nyállal, és a nimfának adta. Más források Héraklésznak tulajdonítják a türoszi bíbornak nevezett festék feltalálását, mindenesetre sokáig nagyjából csak ennyit lehetett tudni róla, a készítésének a titka Bizánc elestével elveszett.
A titkot nem is sikerült megfejteni egészen 2023-ig, amikor Mohammed Ghassen Nouira, egy lelkes amatőr kutató Tunéziában 16 évnyi kísérletezés után sikeresen létrehozta Bizánc után az első adag türoszi bíbort, és sikeresen kelmét is festett vele. Nem elég, hogy a festék előállításához rengeteg csiga kell, de a hőmérséklet, a csigák fajtája, a napsütés és még ezer más tényező befolyásolja, hogy pontosan milyen lesz az elkészült festék színe, Nouira kísérletei viszont elég jól sikerültek, az általa festett kelmékből készült reprodukciók már megfordultak a British Museumban és a Bostoni Szépművészeti Múzeumban is.