A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) becslései szerint a Föld kétéltűinek 41 százalékát kihalás fenyegeti, ez az arány pedig egyre csak romlik. Az állatokra a legnagyobb veszélyt az élőhelyük pusztítása jelenti, de az egyre gyakoribb hőhullámok és aszályos időszakok is komoly kockázatot jelentenek a számukra.

A frankfurti Goethe Egyetem egy friss kutatása szerint azokon a területeken, ahol gyakoribbak voltak ezek az időjárási események, az IUCN vörös listáján szereplő kétéltűek konzervációs státusza is jelentősen romlott. Ez javarészt a kétéltűek speciális igényeinek köszönhető: mivel a szaporodáshoz vízre van szükségük, a hirtelen jött szárazság katasztrofális hatással lehet a populációra.

Az elmúlt negyven év időjárási adatai, illetve a listán szereplő fajok státuszának elemzése után a kutatók szerint a Földön három régió kétéltűi vannak különös veszélyben: Európában, különösen Közép-Európában a szalamandrák, Amazóniában és Madagaszkáron pedig a békák. Míg Dél-Amerikában a hőség okozza a legnagyobb problémát, Európában az aszály okozza a legnagyobb gondot.

A szalamandrák fele már veszélyben van

Lisa Schulte ökológus szerint a közép-európai szalamandrafélék fele már így is veszélyben van, a klímaváltozás miatt pedig a régióban egyre hosszabban elhúzódó aszályokra és hőhullámokra kell számítani. A kutatók a hidegbetörések populációkra gyakorolt hatását is vizsgálták, de ezek nem jelentettek akkora veszélyt a vizsgált fajokra, mint a hőhullámok, bár Ausztrália északi részén, Közép-Ázsiában és Dél-Amerikában ezek gyakorisága is megnövekedett.

A kétéltűek 8,6 százalékát a három vizsgált tényező közül legalább kettő érintette. A legrosszabbul az Ameerega boehmei nevű bolíviai békafaj járt: a veszélyeztetett állat az egyetlen, amelyre mindhárom veszélyt jelent. A kutatók szerint a vizsgálat eredményei jól mutatják, hogy milyen fontos a kétéltűek és a nekik otthont adó vizes élőhelyek védelme, amelyek nemcsak a szalamandráknak és társaiknak fontosak, hanem az aszályvédelem szempontjából is nélkülözhetetlenek.