1812 júniusában Napóleon 5-600 ezer katonával Moszkvának indult, az oroszországi hadjárat végén pedig a seregből alig maradt valami, a becslések szerint nagyjából csak húszezren tértek vissza. A veszteségre különböző magyarázatok születtek, a korabeli feljegyzések szerint a hideg, az élelemhiány és az orosz rajtaütések mellett a katonák között tífusz pusztított, sokan ebbe haltak bele.

Egy friss kutatásban a Paris Cité Egyetem mikrobiológusai a fertőzés nyomai után kutattak egy vilniusi tömegsírban, ahová kiütéses tífuszban elhunyt katonákat temettek. A 13 fogminta vizsgálata során nem találták nyomát a betegséget kiváltó Rickettsia prowazekii-nek, de két másik korokozó jelenlétét ki tudták mutatni.

Az egyik, a Salmonella enterica paratífuszt okoz, ami önmagában csak ritkán lenne halálos kimenetelű, de ahogy a kutatók is felhívták rá a figyelmet, az éhségtől és a meneteléstől legyengült katonákra veszélyesebb volt, mint az egészséges emberekre. A fertőzés kizárólag emberről emberre terjed, nem tetvek terjesztik, magas lázzal, étvágytalansággal, hasi fájdalommal, köhögéssel és kiütésekkel jár, kezelés nélkül az esetek 10-30 százalékában halálos.

Tetvek terjesztették

A másik kimutatott kórokozó, a Borrelia recurrentis emberről emberre, illetve tetvek vagy kullancsok közvetítésével terjed, és visszatérő lázat okoz. A betegség magas, és mint a neve is mutatja, ismétlődő lázzal jár, és bár önmagában ez sem lenne feltétlenül halálos, a kimerült szervezetre ez is veszélyes lehet.

A felfedezés persze nem jelenti azt, hogy a tífusz nem játszhatott közre a hatalmas emberveszteségben: a kutatást vezető Rémi Barbieri és csapata csak 13 mintát vizsgált, miközben csak a vilniusi tömegsírban több mint háromezren nyugszanak. Barbieri szerint viszont az eredményeik jól mutatják, hogy a napóleoni csapatokban több járvány is terjedt, ezek közül kettőt most minden kétség nélkül sikerült azonosítani.

Az, hogy a korabeli orvosok tífuszra gyanakodtak, nem csoda: ahogy a kutatók is írják, kizárólag a tünetek leírása alapján lehetetlen különbséget tenni a tífusz és a paratífusz között, sőt, a magas lázzal és hasmenéssel, illetve hányással járó betegségek olyan elterjedtek voltak a 19. században, hogy a leírás alapján ez szinte bármi lehetett.

Barbieri szerint a tömegsír további vizsgálata még több patogén jelenlétére deríthet fényt, az eddigi kutatásokból pedig nemcsak az derült ki, hogy milyen kórokozók terjedtek a visszavonuló seregben, hanem az is, hogy kutatók által alkalmazott DNS-szekvenálási módszer a régészetben is eredményesen alkalmazható.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Csonttörő láz, ebola, AIDS, Creutzfeldt–Jakob-szindróma – honnan származnak a betegségek nevei?

Darwin démonai podcast június 17.

Mit jelent az, hogy megütötte a guta, vagy hogy megette a fene? Mi az a Reiter-betegség, és mi a dumdum láz? A Qubit podcastsorozatában, a Darwin démonaiban Kun Ádám evolúcióbiológus és Mandl Péter bécsi kutatóorvos keresi a válaszokat.

A nagy járványok maradandó nyomokat hagytak az emberi településeken

Dippold Ádám tudomány 2020. április 10.

A középkor pusztító járványai rosszat tettek a városok etnikai és vallási sokszínűségének, de átformálták azt is, ahogyan a városokra gondolunk. A katasztrófák kezelésében akadtak sikeres és kevésbé sikeres települések, de a pestis, a kolera és társaik elválaszthatatlanul összeforrtak a városiassággal.

A legfrissebb kutatások szerint a kölnivíz ölte meg Napóleont

Dippold Ádám tudomány 2021. május 16.

Egy brit biokémikus szerint Napóleon közismert kölniimádata vezethetett a császár súlyos betegségéhez és halálához. Napóleon valóságos megszállottja volt a kölninek, üvegszámra locsolta magára, sőt, meg is itta. Úgy tűnik, ez nem volt túl jó ötlet.