Körülbelül 150 fiatal római katona holtteste került elő, a csontokon nyilaktól, lándzsáktól, tőröktől és kardoktól származó sérülések voltak. A lelet különösen ritkának számít, ahogyan az is, hogy a holttesteket nem hamvasztották el, ahogy a korban szokás volt.
A kínai nagy fal északi részén feltárt tömegsírban legalább tizenhét kíméletlenül lemészárolt ember maradványaira bukkantak, de csak mostanra sikerült megfejteni, hogy kínaiak vagy ázsiai hunok voltak-e az áldozatok.
A nürnbergi sírokban már több mint ezer csontvázat számoltak össze, de az ásatások folytatásával akár 1500, a középkori pestisjárványban meghalt személy maradványai kerülhetnek elő.
A feltárást végző régészek szerint a férfiak ömlesztve elhantolt testrészei egy ősi prekolumbián szertartás nyomát őrzik.
A Luzinóban feltárt sírokba temetetteket haláluk után lefejezték, volt, akinek pénzérmét tettek a szájába, másokat melléjük temetett téglával próbáltak a sírban tartani. A régészek szerint mindegyik eljárás a vámpírátok megtörésére szolgált.
A város egyik szigetén ásott jelöletlen tömegsírba a 19. század óta eddig csak olyanokat temettek, akik hozzátartozó nélkül maradtak, vagy akinek a családja nem tudta állni a temetés költségeit.