Tudósok, építészek és társadalomelméleti kutatók merész új koncepciókat vázoltak fel arra, hogy miként lehet fenntartani az emberi életet több generáción átívelő csillagközi utazások során. A Project Hyperion nevű verseny legjobb ötletei között medúza alakú űrhajók, 3D nyomtatott lakóterek és a hagyományostól eltérő családmodellek is helyet kaptak.

A versenyre olyan futurisztikus tervekkel lehetett nevezni, amelyek valamilyen módon felhasználhatók lehetnek egy elképzelt, 250 évig tartó űrutazáson, amely során 1500 ember tart egy távoli, lakható bolygó felé. A résztvevők csak jelenleg megvalósítható vagy a közeljövőben elérhetővé váló technológiákat (például fúziós energiát) építhettek be a terveikbe, amelyeket egy NASA-kutatókat is magába foglaló szakértői zsűri értékelt.

A közel 100 beérkezett pályamű közül kiválasztott, Chrysalis nevű győztes terv egy 58 kilométer hosszú, 2,4 milliárd tonnás, szivar alakú űrhajót takar, amely koncentrikus hengerekből áll – ezek mindegyike meghatározott funkciót lát el, a lakóterektől a közösségi tereken át a Föld ökoszisztémáit utánzó biomokig. A zsűri szerint ez a pályamű különösen kidolgozott tervekből állt, amelynek része a legénység antarktiszi állomásokon történő pszichológiai kiképzése is.

Az űrhajónak a fénysebesség tizedével kell haladnia ahhoz, hogy nagyjából 250 év alatt elérje a jelenleg ismert legközelebbi potenciálisan lakható exobolygót, a Földtől 4,2 fényévre található Proxima b-t (vagy Proxima Centauri b-t). Ehhez úgy 150 000-szer kellene gyorsabban haladnia, mint amire az eddigi leggyorsabb űreszköz, a NASA Parker Solar Probe-ja képes volt, amely nemrég 692 000 kilométer/órával száguldott el a Nap mellett.

A hengeres szerkezetű Chrysalis keskenyebbre tervezett elülső vége csökkentené a mikrometeorok, az űrszemét és más, ütközésveszélyes objektumok becsapódásának kockázatát, miközben csillapítaná az egyaránt egyévesre tervezett gyorsítási és lassítási szakasz során fellépő terhelést. Az űrhajó hajtóműve a jelenleg még csak koncepciós fázisban lévő DFD (Direct Fusion Drive) meghajtásra épülne, amely a hélium-3 és a deutérium izotópok nukleáris fúziójával működne – ez a hajót egyszerre látná el elektromos energiával és tolóerővel.

A hosszú út során a legénység az űrhajó elülső részén kialakított, többszintes lakótérben élne, ahol a moduláris, rugalmas héjak egymásba illeszkedve forognának egy tengely körül a mesterséges gravitáció fenntartása érdekében. Kívülről befelé haladva az egyes szintek az élelmiszer-termelésnek, az ökoszisztémáknak, a közösségi tereknek, a lakótereknek, a kerteknek, a létesítményeknek és a raktáraknak adnának helyet. A hajó legelején egy Cosmo Dome nevű elem található, ahonnan kilátás nyílna a világűrre, és a lakók egy időre megtapasztalhatnák a súlytalanságot is.

A győztes terv egy öttagú olasz csapat munkája; építész, közgazdász, asztrofizikus, környezetmérnök és pszichológus is volt közöttük. A csapat nemcsak az űrhajó dizájnját dolgozta ki, de a 250 éves út során fellépő társadalmi és politikai kihívásokra is igyekezett választ adni – ezeknek csak egy-egy szelete például az, hogy az állattartás nehézségei miatt a vegetáriánus étrendet preferálják, vagy éppen az, hogy a közösségi létre való koncentrálás miatt alternatív családmodellekre lenne szükség, így például egy embernek nem lenne tanácsos ugyanazzal a partnerrel egynél több gyereket vállalnia.

A Chrysalis teljes tervét gazdagon illusztrált, 41 diából álló Canva-prezentációban tették elérhetővé, akit bővebben érdekel a pályamű, érdemes végiglapoznia.

A második helyet egy lengyel tervezőcsapat WFP Extreme nevű pályaműve szerezte, amit részletgazdag és emberközpontú elképzelésnek ítélt meg a zsűri. Ebben az űrhajót két, egyenként 500 méter átmérőjű, ellenirányban forgó gyűrű alkotja, amelyek mesterséges gravitációt generálnak, miközben az űrbeli tájékozódási zavarokat is minimalizálják. A gyűrűk hat egységet tartalmaznak, lakó- és közösségi terekkel, zöldfelületekkel, iskolákkal, orvosi és sportközpontokkal. A mágneses árnyékolással védett központi magban találhatók a hidroponikus farmok és a vezérlő rendszerek, amelyeket liftes tengelyek kötnek össze a gyűrűkkel. A szerkezetet úgy alakították ki, hogy teljesen önfenntartó legyen, körülbelül 1000 fős kezdő legénységgel, amely a 250 éves út alatt akár közel 13 ezer fősre is bővülhet.

A WFP Extreme társadalmi-kulturális elemeit is részletesen kidolgozták: az űrhajó a Föld mágneses mezőjét szimulálja a biztonságos terhesség érdekében, demokratikus-technokrata irányítási modellt követ, és felkészültek a nyelv, a vallás és az erkölcs fejlődésére is az utazás évszázadai során. A lakók zárható zsebekkel ellátott, bő ruhákat viselnek az alacsony gravitációjú zónákban, közösségi terekben étkeznek, lakásaikat pedig újrahasznosítható, 3D nyomtatott bútorokkal szabhatják személyre. A fedélzeten három pár teknős is helyet kapna, mint a hosszú élet és a betegségeknek való ellenállás szimbólumai, míg a halált rituális tisztelettel kezelnék – a holttesteket lefagyasztva őriznék, emlékfallal kiegészítve.

A harmadik helyen a Systema Stellare Proximum nevű indiai pályamunkát díjazták, egy medúza alakú űrhajót, amely egy üregesre vájt aszteroidát használ védőpajzsként a kozmikus sugárzás és a különböző becsapódások ellen.

A terv szerint a társadalmat egy úgynevezett mesterséges kollektív intelligencia, valamint egy emberekből álló tanács közösen irányítaná, míg az elképzelés teret adna új vallások, például egyfajta újpogány, a természet és az ember harmóniájára épülő mozgalom megjelenésének is.

A további kiemeltek között a projekt oldalán lehet megtekinteni.