A 2017-ben észlelt, különösen viselkedő 11/’Oumuamua volt az első, csillagközi térből érkező objektum, amit valaha észleltünk. Most kutatók megfejtették, miért gyorsulhatott fel, és száguldhatott át Naprendszerünkön.
A NASA űrszondájától érkező jelek csaknem 17 órát utaznak fénysebességgel, mire elérik a Földet. A kutatók most tették közzé, milyen felfedezéseket tett a második legmesszebb járó űrszonda, ami egy évvel ezelőtt elhagyta a Naprendszert, és kilépett a csillagközi térbe.
Igaz, a NASA csillagászai szerint folyékony formában pont nincs rajta víz, mert a felszíni jég egyből vízgőzzé szublimálódik, ahogy egyre forróbbá válik a Nap felé száguldó üstökös.
A Jupiter és a Nap gravitációját kihasználva nagyjából mai technikával is elérhetőek lennének ezek az objektumok, többek közt a frissen felfedezett 2I/Borisov üstökös is.
Az objektum tulajdonságai arra utalnak, hogy a Naprendszeren kívülről származik, de ezt még további vizsgálatoknak kell igazolniuk. Az biztos, hogy egészen más, mint a 2017-ben érkezett csillagközi Oumuamua.
A NASA még legalább hat évig szeretné életben tartani az öregedő Voyager szondákat, hogy a lehető legtöbb adatot gyűjtsék a csillagközi térből – amelyet most először tudnak közelről vizsgálni a szakemberek a veterán szondáknak köszönhetően.