Tele vannak ólommal a New Orleansi-i gyíkok

augusztus 27.
tudomány
  • Link másolása
  • Facebook
  • X (Twitter)
  • Tumblr
  • LinkedIn

Ólomálló gyíkot találtak a kutatók New Orleans súlyosan szennyezett vidékein: a mérések szerint a barna anoliszoknak (Anolis sagrei) meg se kottyan a nehézfém jelenléte, sőt, az elmúlt húsz évben úgy elszaporodtak, hogy kiszorították a térségből az őshonos zöld anoliszokat (Anolis carolinensis). A kutatók a terepen gyűjtött állatok vérében olyan magas (átlagosan 955 μg/dL-es) ólomkoncentrációt mértek, amilyet vadon élő állatok esetében még sosem.

Barna anolisz
Fotó: CREATIVE TOUCH IMAGING LTD/NurPhoto via AFP

Összehasonlításképpen: a kaliforniai kondorkeselyűk (Gymnogyps californicatus) tömeges pusztulását tizedennyi ólom okozta. Megszületett az ólomszennyezettség új csúcstartója is, az egyik példánynál 3192 μg/dL-es értéket találtak, az anolisz ennek ellenére semmilyen tüneteket nem mutatott.

A kutatók, miután szembesültek a vadon begyűjtött állatok meglepő értékeivel, a laborban folytatták a kísérletet, ahol szándékosan ólommal mérgezték az anoliszokat, és az ólommérgezés tüneteit (lassúság, egyensúlyvesztés) keresték rajtuk. Mint kiderült, az állatok tízszer akkora koncentrációt is képesek elviselni, mint a begyűjtött példányok átlagos ólomkoncentrációja.

Kis dózisban meg se kottyan

A kísérlet vezetői, Annelisa Blanchette és Alex Gunderson öt csoporton tesztelték az ólomterhelést. Azok az anoliszok, amelyek testömegkilogrammonként 100 vagy 500 μg-os dózist kaptak naponta, a 60 napos kísérlet vége előtt ólommérgezést kaptak és elaltatták őket. A csekélyebb dózist kapó gyíkok teljesítménye a kísérlet végére sem romlott.

A terheléses vizsgálatból kiderült, hogy a mérgezés határértéke 10600 μg/dL, az állatok ezután mutattak mérgezésre utaló tüneteket.

Az, hogy mi okozza a megnövekedett toleranciát, és hogy ez csak a New Orleans-i anoliszokra, vagy általában az anoliszokra is igaz-e, egyelőre rejtély – már csak azért is, mert Gunderson szerint nem foglalkoztak eleget a gyíkok és az ólom kapcsolatával, így kevés kutatásra lehet támaszkodni.

Elképzelhető, hogy ez is az Amerikában invazív anoliszok szuperképességei közé tartozik: a faj híres az alkalmazkodóképességéről, a nehézfémtolerancia pedig viszonylag gyorsan képes kialakulni. Két dolog azonban biztosan kiderült a kutatásból: az egyik az, hogy jelenleg a barna anolisz tűri legjobban az ólom jelenlétét az ismert gerincesek közül, a másik pedig az, hogy hiába küzdenek ellene évek óta, New Orleans környékén még mindig túl sok ólom található.