Az ólmozott benzin ideje lejárt ugyan, de a nehézfém generációkat mérgezhet tovább
2021. augusztus 30-án Algéria benzinkútjairól is eltűnt az ólmozott benzin, így már a Föld egyetlen országában sem forgalmazzák a súlyosan mérgező és környezetszennyező üzemanyagot – olvasható az ENSZ környezetvédelmi programja, az UNEP jelentésében.
Az ólmozott benzint, amelyről az 1920-as évekbeli bevezetése után nem sokkal már tudható volt, hogy súlyosan károsítja az emberi egészséget, a világ gazdaságilag fejlettebb felében az 1980-as évek végétől el kezdték kivezetni a forgalomból. Az Európai Unióban 1999 első hónapjaiban tiltották be az ólmozott üzemanyagot, a fejlődő régiók országaiban azonban csak a legutóbbi időkben szűnt meg a forgalmazása.
Az UNEP becslései szerint az ólmozott üzemanyagok betiltásának köszönhetően évente több mint 1,2 millióval kevesebb ember hal meg, az ólommérgezések híján megtakarított egészségügyi költség globálisan 2450 milliárd dollárra tehető.
Mérgező teljesítmény
Az ólom az után került a benzinbe, hogy a belső égésű motorok elterjedésének első éveiben komoly gondot okozott a benzinüzemű gépjárművek motorjainak kopogás néven ismert üzemi hibája. Ennek az volt a lényege, hogy az autók nem tudták elérni a gyártók által ígért sebességet és teljesítményt, mert a motorok a fokozódó terhelés hatására egyre egyenetlenebbül jártak, a kopogó hangként jelentkező rezonancia pedig gyakran tönkretette az egész szerkezetet.
A General Motors fejlesztői – Thomas Midgley gépészmérnök vezetésével – 1921-re kikísérletezték, hogy benzinhez adott ólom-tetraetil kiküszöböli a problémát. És hogy az ólmozott üzemanyag égése után keletkező és lerakódó ólom és ólom-oxid ne tegye tönkre a motort, diklór-etánt, illetve diklór-metánt adagoltak a benzinhez, mert az ilyen keverék égéstermékeként keletkező illékony ólom-klorid és/vagy ólom-jodid a motortérből a kipufogón át a szabadba távozik.
A General Motors és a Standard Oil olajvállalat közös céget alapított Ethyl Corporation néven az új üzemanyag gyártására és forgalmazására. Az adalékot az angol nyelvű kémiai elnevezést (tetraethyl lead) betűszavasítva kizárólag TEL-ként reklámozták, gondosan elhallgatva, hogy az valójában mérgező ólomvegyület. Pedig, mint a történeti kutatásokból tudható, a cég New Jersey-i kísérleti üzemében már 1924 októberében életét vesztette öt munkás, további 35 pedig reszketésről, hallucinációról és az ólommérgezés egyéb tüneteiről számolt be. Később állítólag maga Midgley is ólommérgezést szenvedett, miután többször úgy demonstrálta az üzemanyag biztonságosságát, hogy inhalálta annak gőzét, és kezet mosott benne. Az elkövetkező 60 évben a mérgező hatást bizonyító számtalan kutatás ellenére zavartalanul folyt tovább az ólmozott benzin forgalmazása. Az UNEP végül a 2000-es évek elején indított kampányt a nemzetközi tiltás érdekben.
Húsz év után újra szennyez
Az ólmozott benzin elfüstölésével óriási mennyiségű nehézfém került a levegőbe, 1970-től az 1999-es kivezetéséig csak az Egyesült Királyságban mintegy 140 ezer tonna – állítja Paul Monks, a Leicesteri Egyetem légkörkémikus professzora a Conversation-ben megjelent cikkében. Sokáig úgy tűnt, hogy a kivezetés sikeres volt, mert alig pár év alatt jelentősen csökkent a légköri szálló por ólomtartalma.
Magyarországon például a korábbi harmadára-negyedére. A forgalmazás 1999-ben történt beszüntetését követő években az „ólom átlagos koncentrációszintje a belélegezhető méretfrakcióban ma 28 ng/m3 körüli, ami sokkal kisebb az egészségügyi határértéknél, és lényegében megfelel az európai háttérértéknek” – írta a Magyar Tudományban 2010-ben a városi szállópor-szennyezést évtizedek óta vizsgáló Salma Imre, az ELTE professzora.
Azonban már akkor is nyilvánvaló volt, hogy mivel az ólom nem bomlik le természetes körülmények között, a kibocsátott mennyiség felhalmozódik. A londoni Imperial College kutatói nemrég publikálták azt a tanulmányukat, amely szerint az ólmozott benzinből származó ólom két évtized után újra szennyezi a levegőt. A londoni szálló por vegyi és izotópos vizsgálatával kimutatták, hogy annak összetétele megegyezik a városi talajminták és az utak pormintáinak összetételével. Ezek szerint a brit főváros levegőjében lévő ólom 32-43 százaléka a húsz éve nem forgalmazott ólmozott üzemanyagokból származik. A talajban lerakódott nehézfémet a kiszáradt talajt felkapó szél szállította a légkörbe.
Simon Gergely környezetkémikus, a Greenpeace Magyarország szakértője a Qubitnek úgy fogalmazott, hogy a forgalmasabb magyarországi közutak mellől származó talajminták ólomtartalma a legújabb vizsgálatok szerint is akkora, hogy az onnan kiásott föld veszélyes anyagnak számítana. Ugyanakkor arra nincs még hazai adat, hogy az ólmozott benzinből hátra maradt nehézfém a levegőben is megjelent volna.
Határérték alatt
A brit légkörkémikusok szerint a mai, köbméterenként 10 nanogrammnál kisebb légköri koncentráció elenyésző az 1960-as évek 1000-nél nagyobb átlagához képest. Ám mint azt Monks cikkében kifejti, klinikai bizonyítékok vannak arra, hogy „még az alacsony szintű ólomterhelés is negatív hatással lehet a gyermekek agyának és idegrendszerének fejlődésére, ami a kognitív funkciók károsodását, a figyelem- és viselkedési problémák kialakulását eredményezi”.
Márpedig az egészségügyi határértékek a felnőttekre vonatkoznak, gyerekekre sehol a világon nem határoztak meg biztonságos szintet. Ráadásul a levegő csak az egyik mérgező forrás, az ólom ugyanis a régi vízvezetékekből, játékokokból és festékekből is a szervezetükbe kerülhet.
Korábbi kapcsolódó cikkeink:
