Megbecsülni is nehéz, hogy mennyi burmai óriáspiton (Python bivittatus) él Floridában, de abban nagyjából mindenki egyetért, hogy több, mint kellene. Az eredetileg Délkelet-Ázsiában őshonos óriáskígyók ellen a kétezres évek óta változatos eszközökkel próbálják felvenni a harcot: évente pitonvadászatokat tartanak, ahol az erre felkészített résztvevők csavarhúzóval szúrják át az állatok agyát, élő nyulakkal próbálják őket előcsalogatni a búvóhelyükről, sőt, még indiai kígyóvadászokat is hívtak az Evergladesbe, de mindez meg se kottyant a pitonok állományának.

A Floridai Egyetem legújabb fejlesztése új eszközt ad a pitonvadászok kezébe: a robotnyulat. A robot egy plüssnyúl bőrét kapja burkolatnak, motorok mozgatják a lábait és fűtőpanelek gondoskodnak róla, hogy a hőmérséklete is megfelelő legyen. Mike Kirkland, az invazív kígyókra specializálódott biológus szerint ez azért fontos, mert a valódi nyulak használata macerás, időigényes és drága, máskülönben viszont nagyon nehéz rájönni, hogy hol rejtőznek a kígyók.

Robotok az óriáskígyók ellen

A robotnyulak tesztüzemét idén nyárra időzítették, első körben 120 napelemes robotnyulat vetettek be, amelyek apró kamerákkal figyelik a környezetüket, és amelyeket távolról ki-be lehet kapcsolni. Ha a nyúl kígyót lát, jelzést ad a központnak, ahonnan kiküldenek valakit a piton elfogására. Egy robot 4 ezer dollárba kerül. Kirkland szerint a tesztüzem eredményesen zárult, de a projekt még csak most indult – idővel kiderül, hogy a robotnyulak vajon jobban beválnak-e, mint az eddig próbált módszerek.

A pitonok egyre nagyobb gondot okoznak Floridában, nem csoda, hogy meg akarnak szabadulni tőlük: ott, ahol megtelepedtek, az őshonos állatvilág kis híján kipusztult. Michael Dorcas biológus szerint a pitonok tíz év alatt az oposszumok 89,9, a vadmacskák 87,5, a mosómedvék 99,3, a fehérfarkú szarvasok 94,1 százalékát elpusztították, de ez még semmi: adott esetben az óriáskígyók az aligátorokat is képesek elejteni.