Édesvíztartó réteget fedeztek fel kutatók a Massachusetts délkeleti sarkából az Atlanti-óceánba nyúló félsziget, Cape Cod partjainál. Úgy vélik, hogy a rejtett víztározó New Jersey-től egészen Maine-ig terjedhet – írja az AP. Eredetileg közel ötven éve egy amerikai kormányzati kezdeményezés miatt fúrtak le az óceán mélyére, hogy ásványokat és szénhidrogént keressenek. Azóta idén júliusban az 501-es Expedíció – több mint egy tucat ország kutatócsoportjainak együttműködése – elsőként fúrt le rendszeresen a tengerfenék alá, és közel 50 ezer liter mintát gyűjtött a rétegvízből.

A víz származhat jégkorszaki gleccserek olvadékvizéből, újratermelődő talajvízrendszerekből, vagy a kettő keverékéből. Bár hidrológiai értelemben édesvíznek számít, a víztartó rétegben lévő víz még mindig tartalmaz sót – jóval kevesebbet (1-4 ezrelék), mint a tengervíz (kb. 35 ezrelék), de ahhoz még túl sokat, hogy közvetlenül iható legyen (az amerikai szabvány szerint kevesebb mint 1 ezrelék). A kutatók mindenesetre vizsgálják, hogy sótalanítással ihatóvá lehet-e tenni, illetve a víz korát és mikrobiológiai összetételét is elemzik, hogy kiderüljön, megújuló vagy véges készletről van-e szó.

A felfedezés azért fontos, mert a Világbank és az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) előrejelzései szerint öt éven belül a globális vízigény 40 százalékkal haladja meg az elérhető vízmennyiséget. A klímaváltozás, a tengerszint-emelkedés és a hatalmas vízfogyasztású adatközpontok súlyosbítják a helyzetet. Ugyanakkor a fokozatos hőmérséklet-emelkedés miatt az elpárolgó, és óceánokba, illetve tengerekbe visszahulló eső is csökkenti a felszíni édesvízkészleteket.

Korábbi becslések szerint az Atlanti-óceán alatti területen annyi víz található, amennyi akár 800 évig fedezhetné egy New York méretű város vízigényét – vagyis Magyarország teljes lakosságát is több száz évig láthatná el. A friss eredmények alapján azonban a rejtett réteg még ennél is több édesvizet tartalmazhat.

Ugyanakkor az expedíció eredménye olyan gazdasági és geopolitikai kérdéseket is felvet, mint hogy ki birtokolhatja ezt a vizet, hogyan lehet környezetkárosítás nélkül kinyerni, és okozhat-e zavart a tengeri ökoszisztémákban. Rob Evans, a massachusettsi Woods Hole Oceanográfiai Intézet geofizikusa úgy nyilatkozott, hogy „ha elkezdenénk kiszivattyúzni ezt a vizet, szinte biztos, hogy előre nem látható következményekkel kellene szembenéznünk”.

* * *

Szeptemberben a mesterséges intelligencia (AI) főbb kutatási irányaival, korlátaival és társadalmi kockázataival foglalkozunk az exkluzív, csak Qubit+ tagoknak meghirdetett, következő tudományos estünkön, a 12. Qubit Live-on.

Velünk lesz Huszár Ferenc mérnökinformatikus, az egyik legidézettebb magyar AI-kutató, Ligeti-Nagy Noémi alkalmazott nyelvész, a Nyelvtudományi Kutatóközpont Nyelvtechnológiai Kutatócsoportjának vezetője, Jakovác Antal fizikus, a Wigner Adat- és Számításintenzív Tudományok Kutatócsoport vezetője, Gáspári Zoltán bioinformatikus, a PPKE egyetemi tanára és Kizlinger Lilla, Ezüst Medve díjas színművész. Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel mielőbb a Qubit+-ra!

Az estet az Amundi Alapkezelő Zrt. támogatja. Amundi-befektetésekkel Te is részese lehetsz az AI-forradalomnak! (x)