1700 milliárd forintot költene a kormány arra, hogy a Dunából és a Tiszából kiszivattyúzott vízzel árassza el a félsivatagos Homokhátságot. Pedig létezik jobb megoldás, ráadásul az unió támogatást is ad rá.
Egy kisebb bőrönd méretével megegyező készülék óránként 5 liter tiszta ivóvizet tud előállítani azáltal, hogy a tengeri áramlást imitálja kicsiben.
Az évszázados vízügyi gyakorlat szerint a többletvizet az idők során egyre magasabbra és masszívabbra épített gátak között kell tartani, és a lehető leggyorsabban le kell vezetni. Az utóbbi évek aszályai miatt viszont paradigmaváltásra van szükség. Mihez kezdünk idén ezzel a sok vízzel?
A világ népességének mintegy 10 százaléka már jelenleg is olyan területeken él, ahol a vízhiány elérte a kritikus mértéket.
Sosem volt még ilyen alacsony a bejövő csapadék mennyisége a vízrendszerből elpárolgó vagy elfolyó vízmennyiséghez képest.
A Kumulus–1 nevű készülék külső áramforrás és további vízfelhasználás szüksége nélkül képes tiszta vizet előállítani, ami emberek milliárdjainak jelenthetne segítséget az egyre gyakoribb vízválságos időszakokban.
Az Alphabet kísérleti műhelye, az X prototípusa néhány napelem és ventilátor segítségével lecsapolja a légköri levegő nedvességtartalmát, és így egy nap alatt 3,6 liter tiszta ivóvizet tud létrehozni szinte a semmiből. A szokásoktól eltérően, a vízválságra való tekintettel nyilvánosságra is hozták a készülék előállításához szükséges szoftveres és hardveres adatokat.
Nem ez az első eset az elmúlt hetekben, hogy a szárazságtól szenvedő Ausztráliában vízrablást követnek el.
Egy friss felmérés szerint Magyarországnak vízhiánytól nem kell tartania, de a száraz időszakok, az aszályok sokkal hosszabbak lehetnek.
Hiába a világtalálkozóra kitalált marketingduma, ha a vízhatalmilag releváns adatokat nézzük, az éllovasok helyett a sereghajtók közt vagyunk Európában, miközben az egekig magasztalt vízközmű-rendszereink szabályosan haldokolnak.