A fiatal magyar kutatók 70 százaléka már fontolóra vette a tudományos pálya elhagyását

„A válaszadók több mint felénél (53 százalék) merült már fel a tudományos pálya elhagyása, ami a fiatalabbaknál sokkal gyakoribb: a legmagasabb arány a 31–35 évesek körében figyelhető meg, ahol valamivel több mint 70 százalék jelezte, hogy eddigi pályafutása során már gondolt a tudományos pálya elhagyására” – derül ki a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a Fiatal Kutatók Akadémiája által közösen folytatott, hétfőn bemutatott kutatásból.

Az idén nyáron több mint 5 ezer fő kérdőíves megkérdezésén alapuló reprezentatív felmérés 17 oldalas összefoglalója szerint a magyarországi kutatóintézetek munkatársai között az egyetemen dolgozókhoz képest (56,1 százalék) magasabb arányban (62,6 százalék) vannak azok, akik gondoltak már a pálya elhagyására.

Pályaképlet

A „magyarországi és a Magyarországhoz kötődő kutatók pszichés jólléte jelentősen alacsonyabb szintű, mint a teljes népességé. A kutatók a kiégés kiábrándultság-alskáláján nem érik el a kiégés határértékét, a kimerülés-alskálán viszont igen. A nők körében magasabb a kiégés szintje, mint a férfiak között. A magas munkaterhelés, az oktatási feladatok súlya és a munkahelyi elvárások erősen összefüggenek a kiégés magasabb szintjével”. A külföldi intézményekben dolgozók jobb mentális állapotról és alacsonyabb szintű kiégésről számoltak be, mint a magyarországi intézmények munkatársai.

A magyar tudósok körében általános az a vélekedés, hogy a hazai tudományos pálya nem biztosít kiszámítható előrehaladást, társadalmi megbecsültsége alacsony, a pályázati rendszer pedig kiszámíthatatlan. Különösen a 40 év alattiak körében súlyos az elégedetlenség. A tudományos pálya elhagyásának gondolata a fiatalok kétharmadánál már felmerült. A kutatói pszichés jóllét mutatója rosszabb, mint a hazai átlagpopulációé, ami a kutatás ismertetője szerint „strukturális problémákra utal”.

A munkaterheléssel kapcsolatban a felmérés azt mutatja, hogy a kutatók által ténylegesen ledolgozott átlagos óraszám jóval több a munkaszerződésekben meghatározott hivatalos heti óraszámoknál, és jelentősen meghaladja a heti 40 órát. A bölcsészet- és társadalomtudományi területeken szignifikánsan magasabb az oktatási terhelés, mint a természettudományok terén.

Miközben a teljes minta 52,8 százaléka rendelkezik valamilyen külföldi szakmai tapasztalattal, a válaszadó kutatók 8,4 százaléka Magyarországon kívül él, (ennek a csoportnak legalább 27 százaléka határon túli magyar). A külföldre költözés indokai elsősorban a jobb munkafeltételek, másodsorban anyagi és családi okok voltak.

„A határon túli magyarokat nem számítva a külföldön élők 64,6 százaléka nem tervez hazaköltözni, közülük a Magyarországra költözést a legtöbben akkor fontolnák meg mégis, ha változna a politikai légkör, ha találnának olyan tudományos intézményt Magyarországon, amely megfelelően támogatja a szakmai előmenetelüket, illetve ha a hazaköltözéssel nem csökkenne a fizetésük”.

Az is kiderült, hogy a külföldi munkahelyeken dolgozók szignifikánsan elégedettebbek minden tényezővel, mint a magyarországiak. A fiatal, különösen a 30 év alatti kutatók általában kevésbé elégedettek, mint az idősebb korosztályokba tartozók.

Női hátrány

Az eredmények azt is egyértelműsítik, hogy a kutatói közösség tagjai gyakran több forrásból kénytelenek biztosítani jövedelmüket, ami különösen a fiatal kutatókra jellemző. A nők összjövedelme és tudományos affiliációból származó jövedelme jelentősen alulmarad az azonos életkorú férfiakéhoz képest.

Az összefoglaló szerint „külön aggasztó”, hogy a női kutatók közel fele (48 százalék) számolt be valamilyen hátrányos megkülönböztetésről. Gyakori tapasztalat például az előléptetés késése vagy elmaradása, az anyasághoz köthető feladatok miatt jelentkező kapcsolatépítési hátrányok vagy az infantilizálás, valamint a tekintély megkérdőjelezése.

A legalább fél évet gyermekgondozási szabadságon töltők 38,7 százaléka került hátrányba a pályáján. Ez nagyobbrészt a nőket érinti (40,3 százalék), a férfiakat kevésbé (16,2 százalék). Nem meglepő, hogy a „pályahátrány összefügg a gyermekszám emelkedésével: a negyedik gyermekig minél több gyermeke van valakinek, annál nagyobb arányban tapasztalt pályahátrányt. Tipikus nehézség a publikációs lemaradás és az életkori korlátok miatt a gyermekgondozási időszak után a pályázatokból való kimaradás”.

Módszertan

A kutatásba azok a Magyar Tudományos Művek Tárában (MTMT) regisztrált szerzők kaptak meghívást, akik a platform használatával elfogadták annak adatkezelési nyilatkozatát (amelyben szerepel, hogy kutatási célból megkereshetők), és akiknek az MTMT-ben összesen legalább 10 rögzített publikációjuk van, vagy van legalább 2 publikációjuk az elmúlt 2 évből. A meghívottak körébe azon akadémiai köztestületi tagok is bekerültek, akik nem regisztráltak az MTMT-ben, de rajta vannak a köztestületi listán. Az adatok felvétele online kérdőív segítségével, 2025. június 16. és július 7. között valósult meg. A kérdőívet 5167 fő töltötte ki. „A minta reprezentativitása jó, a válaszadók összetétele jól közelíti a célcsoport összetételét. A minta kisebb eltéréseit a teljes sokasághoz képest utólagos rétegzéssel (súlyozással) korrigáltuk” – áll a kutatás összefoglalójában.