Spanyol régészek egy várat vizsgáltak a közép-spanyolországi Zorita de los Canes településen, ahol a Calatrava-rend lovagjai és katonai feladatokat ellátó szerzetesei laktak a 13-15. században. A vár lovagtemetőjében több tucat, csatában meghalt ember maradványait találták meg, köztük egy halálos fejlődési rendellenességgel született harcos csontjait, amelyeken szúrás- és vágásnyomokat találtak. A felfedezést bemutató tanulmány a Heritage folyóiratban jelent meg.

A feltárt maradványok azért érdekesek, mert a régészek szerint a lovag szokatlanul hosszú és keskeny koponyája egy olyan – a középkorban még gyógyíthatatlan – rendellenességre, a craniosynostosisra utalnak, amely miatt a koponyalemezek idő előtt összeforrnak. Amikor a csecsemők megszületnek, koponyacsontjaik még különálló kis lemezek, amik segítik a szülőcsatornán történő átjutást, és az agy fejlődésének is teret hagynak. A legtöbb koponyavarrat csak a húszas évek elején forr össze, azonban a spanyol lovagnál ez a folyamat sokkal korábban lezárult, és normális esetben halálos kimenetelű agykárosodással kellett volna járnia.

A fakoporsóban eltemetett, negyvenes évei közepén járó férfi több csontja is elporladt, de a koponyán kívül fennmaradt részeken nem látszódott elváltozás, ami a régészek szerint a craniosynostosis egy fajtájára, a Crouzon-szindrómára utal. „Ennek az egyénnek a felnőttkorig tartó túlélése műtéti beavatkozás nélkül különösen figyelemre méltó, tekintettel a lehetséges szövődményekre” – írták a kutatók a tanulmányban.

Kapcsolódó cikk a Qubiten:

Baksa Márk fejét átdöfte egy kopja, túlélte, és ennyi elég is volt a hírnévhez

Dippold Ádám tudomány november 8.

Egy 16. századi magyar nemes pillanatok alatt egész Európában ismertté vált azzal, hogy túlélte a túlélhetetlent. A legtöbb forrás még a vitéz nevét is helytelenül idézi, életéről alig tudni valamit, de a legendás sérülés története sokat elárul arról, hogy mi számított hősiesnek az évszázadok során.