A 16-17. század művelt fői bizonyára látták a Baksa Márkról készült festményt, amin az látható, hogy a vitéz jobb szemén behatolt egy kopja, és a koponyája hátulján távozott. Többen írtak is róla, hogy csodával határos módon túlélte a sebesülést, sőt, utána még harcolt is az 1591-93-tól 1606-ig tartó 15 éves háborúban, de a híradások még a nevét sem találták el mindig. Bár a közmegegyezés szerint Baksaházi Baksa Márknak hívták, Györgyként és Baxaként is ismerték, sőt emlegették Marcus Baxam, Baksa Márkus, Baci György vagy Gergely, illetve Gregor Baci néven is, máshol Baxa Márkként, de volt Baksy, Paksy és Baxy is.

Egy biztos: olyasmit élt túl, amit kevesen, a hírnevét is ennek köszönhette, de nemcsak ahhoz kellett szerencse, hogy életben maradjon a sebesülés után, hanem ahhoz is, hogy ennek hírét felkapják Európában.

Nincs itt semmi látnivaló

A seb valóban rémisztőnek tűnik, de Magyary-Kossa Gyula toxikológus-orvostörténész szerint nem volt itt semmi különösebb látnivaló: már a 16. század orvosai is tudták, hogy még egy agysérülést is túl lehet élni, és hiába ment híre Baksa esetének, ez nem azért történhetett, mert annyira különleges gyógyulásról volt szó – inkább azért, mert a hírverésnek a körülmények is kedveztek. Baksa állítólag 1598-ban, Győr ostrománál szerezte a sebesülést, amikor az egyesült Habsburg és magyar csapatok visszafoglalták a a törökök által négy évvel korábban meghódított várat. Baksa sebesülése nem is keltett volna különösebb feltűnést, ha éppenséggel más fegyvertől származott volna (erre még visszatérünk, mert elképzelhető, hogy a közvélekedéssel ellentétben nem kopjával, hanem kelevézzel vagy nyíllal fúrták át a vitéz fejét, ami neki lehet, hogy majdnem mindegy lett volna, másoknak viszont már egyáltalán nem volt az).

Nem is ez az egyetlen olyan eset, amikor valaki súlyos agysérülésen esett át, látszólag különösebb következmények nélkül: Magyary-Kossa két ilyen 19. századi esetet ismertet, de Ráth-Végh István egy másik, szintén 19. századi vitéz, Mecséry Dániel esetét is elbeszéli: ő egy kardcsapást kapott a fejére, illetve tizennégy másik sebesülést a testének a különböző pontjaira, mégis túlélte a kalandot, végül altábornokként, békés polgári körülmények között hunyt el. A legendás sérülések sorába tartozik Phineas Gage amerikai vasútépítő munkás esete is: neki egy félresikerült robbantás után egy vasrúd szállt át a fején. A balesetet túlélte, de azóta is tankönyvi példa, a tudatosság problémakörét ezen keresztül megfogni kívánó Antonio R. Damasio neurológus szerint az, hogy a munkás viselkedése megváltozott, azt is jelenti, hogy maga a lélek vagy a tudat csak agyi funkció, nincs benne természetfeletti vagy spirituális.

Harcolt tovább

Baksa viselkedésének változásairól nem szólnak a hírek. a történet szerint egy török kopja hatolt át a fején, utána pedig maradt, ami volt: katona, egyes beszámolók szerint egy éven át, mások szerint még vagy tizenöt évig pusztította az ellenséget. Persze lehet, hogy ebből egy szó sem igaz, de valószínű, hogy a sérülés valódi, és itt kerül elő újra a kérdés, hogy miért és mikor következhetett be – illetve az is, hogy mi okozhatta. A leghíresebb képen, amin a huszárt megörökítették, valószínűleg egy kopja szerepel, de ehhez érthető módon nem állt modellt a fejéből kiálló szálfegyverrel. Martinus Schoedel 1629-ben megjelent Disquisitio historico-politico de Regno Hungariae etc. című könyvében Baksa egy olyan fegyverrel a fejében szerepel, mint amilyet a török (és a magyar) lovasság is használt, kopjával (ha valakit az a kérdés foglalkoztatna, hogy Baksa hogy tudott aludni egy négy méter hosszú szálfegyverrel a fejében, most lelövöm a poént: a két végét lefűrészelték, a fejében lévő részt viszont Rejtő Jenőt megelőző bölcsességgel nem vették ki).

A kopja, mint az imént is kiderült, nagyjából négy méter hosszú, a csúcsa felé fokozatosan keskenyedő fegyver, ami puhafából készült, hogy az ellenfél testébe inkább beletörjön, mint hogy a támadó lovast is lesodorja a hátasáról. Kovács S. Tibor történész szerint a kopja markolatán lévő fagömb az egyensúlyozást szolgálta, a fegyvereket pedig gyakran gyűrűs vagy lángnyelves festéssel látták el. Egyes teóriák szerint a díszítésekhez használt ólomtartalmú festék miatt élhette túl a sebesülését Baksa: még a leginkább pesszimista becslés szerint is egy év kellett hozzá, hogy a seb elfertőződése végezzen vele.

A nyíltól a kopjáig

A kopja viszont itt központi szerepet kap: ha Baksát nem ezzel sebesítik meg, nincs is az esetnek megfelelő propagandaértéke. Sánta Ákos muzeológus, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa szerint a győri helyszín nem igazán teszi valószínűvé, hogy a lovasság által használt kopja okozhatta a sérülést, de attól még nem lehet kizárni. A győri utcák és terek viszont nem kedveztek a lovasrohamoknak, és a szpáhik által használt kopják mérete is valószínűtlenné teszi, hogy bárki túlélne egy hasonló sérülést, ezért Sánta szerint feltehető, hogy Baksa sebét kelevéz (hajítólándzsa) vagy nyílvessző okozta.

De hogy lett a nyílvesszőből kopja? Andreas G. Nerlich történész és társai szerint ennek szimbolikus jelentősége volt: a kopja a huszárok hagyományos fegyverének számított, amit ráadásul a II. Ferdinánd osztrák főherceg udvarában tartott viadalokon is kifejezetten kedveltek. A főhercegnek annyira tetszett Baksa hősiessége, pláne az, hogy a tornákon is használt fegyvertől kapott sebet, hogy egy ismeretlen festő képét is kiállította a gyűjteményében – sőt, az is elképzelhető, hogy a festő kifejezetten azért alkalmazta a kopjákra jellemző sávos díszítést, mert Ferdinánd kedvében akart járni, egyúttal növelni akarta Baksa teljesítményét: lám, más túlélhet egy nyíllövést, de a magyar huszár a kopjával is elbánik (érdekes, hogy egy jóval későbbi versre hivatkozva Ráth-Végh is kelevézt emleget majdnem gyilkos fegyverként). Nerlichék szerint hiába csépelték volna huszárkarddal vagy fokossal, a tiroli udvart ez nem érdekelte különösebben; az üzenet kifejezetten a kopjás harcosok bátorságáról és ellenállóságáról szólt. Annál is inkább, mert ekkoriban szükség is volt az ehhez hasonló heroikus üzenetekre, amelyek a keresztény hadak hősiességét hangsúlyozták, ezért Sánta szerint az is lehet, hogy a nyílvessző a 15 éves háború alatti „propaganda” alatt duzzadt kopja méretűvé.

Ferdinánd főherceg mániája

„A huszártornák szinte megszállott éltetőinek, a hősök fegyverzetét és arcképeit gyűjtő tiroli Ferdinánd főhercegnek és fiának, Károly burgaui őrgrófnak, valamint udvaraiknak az érdeklődése kellett ahhoz, hogy Baksa sebe a magyar huszár hősiességének jelképes és reményt keltő üzenetévé váljon” – írja Szabó Péter történész Virtus vulnere viret című tanulmányában. Minden Baksa Márkra juthatott tíz olyan katona, akár százados is, akiknek a fejét szablyával hasították ketté, de ez nem volt elég érdekes a korabeli bulvár, pláne Ferdinánd számára: ezeket az udvari tornákon nem használták. Szabó szerint az öklelőfegyver és a magyar katona hősiességének ábrázolása a törökellenes harcok megújulása idején arra szolgált, hogy ébren tartsák a magyar huszár és az akkoriban már elavultnak számított kopjás harcmodor nimbuszát. A horrorisztikus sebesülésnek pedig volt még egy hozadéka: a kora újkori gondolkodásban a vitéz által elszenvedett sérülés egyfajta áldozat volt a király felé – nem meglepő, hogy a korban és korábban is azzal az indoklással adományoztak nemesi címeket vagy birtokokat, hogy az illető az uralkodó helyett hullatta a vérét.

Ahogy Ráth-Végh is írja, magáról Baksáról alig lehet tudni valamit. Hasonló néven, de nem Márkként volt egy győri várkapitány, a családnak pedig még a századforduló idején is számos leszármazottjáról tudtak, akik megerősítették, hogy az őseiket gyakran Baxa néven emlegették az anyakönyvekben. A sérülés sem példa nélküli, és bár Magyary-Kossa szerint érdemesebb orvostörténeti szempontból elemezni, valószínűleg itt a kultúrtörténeti szál az érdekesebb: a toxikológus-történész szerint hasonló sérülésekről azért még a korban is lehetett hallani, de az már ritkább, hogy egy nyílvesszőből alig néhány év alatt kopja nőjön ki. Bár, ahogy Sánta is írta, éppenséggel kopja is lehetett a sérülést okozó fegyver, Nerlich és társai pedig kézben tartott szúrófegyverre gyanakodnak, és a szúrás iránya miatt arra, hogy a támadó egy lépcsőn állt, nem pedig lóháton ült, ahogy a kopjánál lett volna szokás. Ez illeszkedik a győri csata valószínűsített forgatókönyvébe is.

Akárhogy is, a propaganda sikeres volt, és ezt jól mutatja a Ráth-Végh és Magyary-Kossa által is idézett költemény, az 1853-ban született Vargha Gyula Torstenson lakomája című verse: a fegyver itt kelevéz, a téma pedig a magyar vitézségről, megidézve az alig ismert Baksát is, akiről csak annyi derült ki, hogy kinyomta a szemét egy török (igaz, a tarkóján keresztül, bár az is felmerült, hogy a sérülését nem is harcban, hanem egy tornán szerezte).

„Olvasd bajtárs!” Az meg olvas:
„Baksa Márkus, híres magyar kapitány.
Így veré át gyilkoló vas,
Szemén ment be, s hátul jött ki azután;
De a döfést kiheverte,
S a törököt verten verte,
Azután is, még sokáig, száz csatán.”

És hogy mi ebből a tanulság? Ráth-Végh szerint az, hogy a magyarok keményfejűek, Magyary-Kossa szerint az, hogy elpusztíthatatlanok, Szabó szerint viszont leginkább az, hogy jókor voltak jó helyen, és az sem ártott, hogy a seb és a sebesülés kultusza gyökeret vert a humanista Magyarországon. Így amellett, hogy a török fenyegetést az Európán sebet ejtő erőként ábrázolták, a hősies ellenállásnak is lett – szó szerint – egy arca, igaz, fél szemmel. És ez az arc annyira erősnek bizonyult, hogy egészen a közelmúltig megmaradt: hiába nem lehet szinte semmit sem tudni magáról Baksáról, évszázadokkal később Vargha mégis hozzá nyúlt vissza, amikor a magyar vitézségről akart írni, ami talán kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább a miénk. A huszárkapitány úgy lett celeb, hogy Európa nagy részén még a nevét sem sikerült helyesen leírni, de volt egy jó éve, amíg fürdőzhetett a népszerűségben. Az biztos, hogy mindenhol felismerték – nem gyakran esik meg, hogy valakinek lándzsa (kelevéz, kopja, nyílvessző) áll ki a fejéből.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Akkora, mint egy hegyomlás, fél kézzel elbírja a petrencerudat, és hosszabb a kardja, mint a legtöbb ember. Ki az?

Dippold Ádám tudomány 2024. június 15.

Nem, nem Toldi Miklós, vagy Harisnyás Pippi, hanem Grutte Pier, a legendás fríz szabadságharcos és földműves. Nagydarab Péter minden idők egyik legsikeresebb kalózává vált, akit a frízek nemzeti hősként tiszteltek, a hollandok viszont – mai szóval – terroristának tartottak.

Beléndektől nyerhették szuperképességeiket az emberfeletti erővel harcoló vikingek

Dippold Ádám tudomány 2019. szeptember 25.

A transzban harcoló vikingek, a berserkerek titkát a mai napig találgatják, van, aki hisztériát, van, aki légyölő galócát sejt a háttérben. Egy friss kutatás szerint a bolondító beléndeknek köszönhették a szupererejüket.