Meggondolatlan fásítás helyett a gyepek védelmét szorgalmazzák magyar ökológusok
Az erdőtelepítés hozhat ugyan látványos kezdeti sikereket, főként, ha olyan idegenhonos, optimális tápanyag- és vízellátottság mellett szupergyors növekedésű fajokkal próbálkoznak, mint a manapság divatos császárfahibridek. De ha nem megfelelően kiválasztott helyen telepítenek, akkor a talaj vízkészleteit megcsapoló gyors növekedésű fafajok inkább kárt okoznak, márpedig a talajvíz szintjének csökkenése, a szárazodás és az elsivatagosodás egyre égetőbb probléma már Magyarországon is.
A Debreceni Egyetemen működő Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport eredményei szerint „azokon a területeken, ahol a klíma nem teszi lehetővé erdők kialakulását – és a közép- és kelet-európai szántókat sokszor ilyen területek feltörésével hozták létre –, az igazi jó szén-dioxid-megkötő életközösségek a gyepek” – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) honlapján szerdán megjelent ismertetőben.
A debreceni ökológusok nem magát az erdősítést gondolják ördögtől valónak. Nyugat-Európában például ha olyan helyen telepítenek fákat a parlagföldekre, ahol korábban, akár 6-8 ezer évvel ezelőtt még erdő állt, akkor voltaképpen csak hagyják a visszatérni az élővilágot ahhoz az állapothoz, amely ott a civilizáció előretörése előtt természetesen kialakult.
A debreceni kutatócsoportot vezető Török Péter és Tölgyesi Csaba kollégája a Restoration Ecology folyóiratban észt, német és francia ökológusokkal közösen jegyzett véleménycikkben hívja fel a nemzetközi szakmai közvélemény figyelmét arra, hogy a faültetés csak az egyike a lehetséges eszközöknek a klímavédelemben. A kutatók szerint a gyeptelepítéssel gyakran még hatékonyabban és nagyobb mennyiségben lehet megkötni a szén-dioxidot, nem beszélve az ilyen növénytársulások ökológiai szerepéről.
(Via MTA)
Korábbi kapcsolódó cikkeink: