Fánk alakúak lehetnek a Szaturnusz gyűrűi

Bár ránézésre papírvékonynak tűnnek, a Szaturnusz gyűrűi valójában fánk alakúak lehetnek – állítja egy friss kutatás, ami a New Scientist keddi cikke szerint az amerikai űrügynökség Cassini űrszondája által küldetésének végén gyűjtött adatokra támaszkodik.

A Szaturnusz ikonikus gyűrűi a bolygótól több tízezer kilométerre terjednek ki, de fő régiójuk mindössze 10 méter vastag. Most a bolygót és holdjait 2004 és 2017 között vizsgáló Cassini mérései alapján úgy tűnik, hogy a gyűrűkből származó porszemek a kutatók által vártnál jóval messzebbre merészkedhetnek a gyűrűk síkjától északi és déli irányba.

Frank Postberg, a Szabad Berlini Egyetem kutatója és kollégái a Planetary Science Journal folyóiratban közölt kutatásukban az űrszonda utolsó 20, Szaturnusz körül leírt pályája során gyűjtött adatokat elemezték, amik során a Cassini a bolygó légköre és a legbelső gyűrűi közötti résben haladt át.

A bolygó megközelítése során, távol a gyűrűk síkjától, a szonda pordetektora (Cosmic Dust Analyzer) több száz ásványszemcsére bukkant, amik összetétele a gyűrűk síkjában elterülőkhöz hasonló. „Ez egy különleges színképtípus, ami nem jellemző sehol máshol a Szaturnusz rendszerben” – mondta Postberg.

Ahhoz, hogy a szemcsék több mint 100 000 kilométerre is eltávolodhassanak a gyűrűk síkjától, valaminek 25 kilométer per másodperces sebességre kell felgyorsítaniuk őket. Postberg szerint egyelőre nem tudják pontosan, hogy mi felelhet ezért, de a legvalószínűbb, hogy annak a gyűrűket ért mikrometeorit találatokhoz és azok által indukált folyamatokhoz van köze.

Hasonló más bolygóknál, köztük az Uránusznál és a Neptunusznál is ugyanígy bekövetkezhet, a Szaturnuszéhoz hasonló porhalót kölcsönözve a jégóriások gyűrűinek.