Az olcsóbb munkaerő evolúciója nagyobb társadalmakat tett lehetővé, és felgyorsította a hangyák diverzifikációját – állítja az a Scientific Reports folyóiratban december 19-én megjelent tanulmány, amelynek szerzői azt vizsgálták, vajon miféle összefüggés van az egyes fajok kolóniáinak mérete és az azt alkotó egyedek kutikulájának, vagyis külső vázának szerkezeti tulajdonságai között.

Az ausztrál Connect Sci tudományos portál ismertetője szerint a nemzetközi kutatócsoport háromdimenziós röntgenmikrotomográfiával 507 hangyafaj kutikulájának paramétereit hasonlította össze. Első körben kiderült, hogy a külső váz a hangya teljes testtérfogatának mindössze 6 százalékát, de akár 35 százalékát is kitöltheti. Az összehasonlító elemzés szerint a kolóniák mérete és egyedszáma annál nagyobb, minél kisebb az adott faj kutikula/testtérfogat aránya. Vagyis az olyan szuperbolyokban, mint amilyeneket a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) által a 100 legveszélyesebb invazív faj egyikeként nyilvántartott argentin hangyák (Linepithema humile) alkotnak, a dolgozók külső váza meglehetősen vékony.

Az is kiderült, hogy az alacsony testtérfogat/kutikula arányú fajok esetében sokkal többször fordul elő az evolúciós sikert jelző diverzifikáció, vagyis az a jelenség, hogy időről időre megjelennek a regionálisan eltérő körülményekhez alkalmazkodó, eltérő tulajdonságokkal rendelkező, specializált alfajok.

Az entomológusok szerint eredményeik bizonyítják, hogy létezik olyan evolúciós stratégia, amelyben a kevésbé ellenálló egyedek mennyisége garantálja az adaptív sikert biztosító kollektív minőséget.