„Ha tudták, az gyilkosság, ha nem tudták, dilettánsok”, illetve a Csernobil sorozatból ismert „nem jó, de nem is tragikus” feliratú táblák jelentek meg vasárnap délelőtt a Bem József téren. Fél tizenegykor még csak néhány tucat ember sétálgatott a Külgazdasági és Külügyminisztérium épülete előtt: a többségük rendőr volt, egy kisebb részük pedig láthatósági mellényt viselő civil és önkéntes. Az akkumulátorszennyezés elleni tüntetést szervező Greenpeace, aHang, Akárteis, Göd-ÉRT Egyesület és további környezetvédő csoportok közösen mozdultak meg, hogy felemeljék hangukat a gödi Samsung SDI-gyárban történő mérgezések miatt. A tizenegy órás kezdésre sűrűsödni kezdett a néhány száz fős tömeg a meglehetősen kicsi területen.

A Telex múlt héten megjelent leleplező cikke feltárta, hogy a 2017 óta működő akkumulátorgyár koreai vezetése és a magyar kormány a hatósági figyelmeztetések ellenére eltussolta, hogy az ott dolgozók súlyosan mérgező munkakörnyezetben tevékenykednek. Ez azért történhetett meg, mert a gyárat nem alakították át úgy, hogy alkalmas legyen a kobalt-mangán-nikkel keverék mikroporszemcséinek elszívására, másrészt a munkavállalóknak megfelelő védőöltözetet sem biztosítottak. Még ha egyelőre nem is derült fény az összes, a porkeverék által okozott megbetegedésre, Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője a Qubit kérdésére elmondta: „Nyilvánvaló, hogy ha rákkeltő nikkelport, kobaltport lélegeznek be, az tüdőrákot, orrüregi rákot okozhat 10-20 éves távlatban. Tehát a mostani akkumulátorgyárak eseteitől még sajnos jó pár év, mire igazán sok megbetegedés lehet.”

„Én gödi vagyok, és engem eléggé felháborított, amikor ez kiderült”

Az oknyomozó cikkre hivatkozva Szaszkó Andrea, a Göd-ÉRT Egyesület alelnöke a „Nem vagyunk feláldozhatók” című eseményen elmondta, hogy „ez az eset arra világított rá, hogy az akkumulátor iparág a NER számára olyannyira fontos, hogy az állampolgárok egészséges és biztonsághoz fűződő jogai és a környezeti jogok be vannak árazva, és a sokat hangoztatott nemzetgazdasági célok alá vannak rendelve”. Simon felidézte a gödi gyár esetéhez hasonló precedenseket: „Láttam, amikor a hatóságok nem voltak képesek megelőzni egy-egy katasztrófát, mint az ajkai vörösiszap-katasztrófa esetén. Láttam számos esetet, amikor a civilek jelzései ellenére a hatóságok nem tudtak hatékonyan fellépni a durva környezetszennyezések ellen. De olyat, mint ami Gödön történt, még soha nem tapasztaltam.”

„A gödi kutakban mértek NMP-t [ipari felhasználású oldószert], illetve a közeli kiserdőben azóta mértünk nikkelt, de soha nem kaptunk érdemi választ ezekre a kibocsátásokra” – mondta kérdésünkre Simon. A Greenpeace napi kapcsolatban áll a helyi természetvédő szervezetekkel és lakosokkal, akiket folyamatosan aggaszt a gyár károsanyag-kibocsátása, és zavarja őket a létesítmény okozta zaj, illetve a megnövekedett közúti forgalom. „Nyilván, a törvényszerű működést mi nem tudjuk betartatni. Ez a hatóságok feladata lenne, ami láthatóan igencsak akadozik” – tette hozzá.

Ez már évek óta így zajlik Gödön, ahol a lakosoknak csak sejtése volt az egészségüket fenyegető szennyezésekről. „Én gödi vagyok, és engem eléggé felháborított, amikor ez kiderült, mert azt a környezetet szennyezik, amiben élek. Én például fürödtem nyáron is a Dunában, meg előtte is, oda is ontják bele a cuccokat, meg azt a levegőt lélegzem, amit ők szennyeznek, és nem törődnek az emberekkel, csak a pénzzel” – számolt be a Qubitnek egy gödi lakos. Simon Gergely elmondta, hogy amikor megkeresést kapnak a helyiektől, azonnal elkezdik a vegyi anyagok ellenőrzését, de ennek sokszor technikai és engedélykérési akadályai is vannak.

Az eltitkolt károsanyag-kibocsátás országos probléma

Bár a gödi események adták a vasárnapi tüntetés alapját, sokak szerint ez csak a jéghegy csúcsa. A mostani kiállás azt jelezte, hogy az országosan egyre több városban – összesen 39 településen – felbukkanó akkumulátorgyár-telepítések elérték a társadalom ingerküszöbét. „Budaörsiként pedig a sóskúti akkumulátorgyár kapcsán bőséges mennyiségben hallottam és olvastam egészségkárosodással kapcsolatos tapasztalatokat. Ha felnevelem a gyermekeimet ebben az országban, vagy ha a szüleimet és a testvéremet meglátogatom valahol, nem szeretném, hogy arról kelljen beszélgetni, hogy esetleg a vérképükben megjelent valamilyen torzulás” – válaszolta kérdésünkre Szűcs Gábor, a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltje a tüntetésen. A gödi gyár tragikus esetét Dénes Zsófia, a STOP Elektrolit gyár – Szolnok élni akar nevű csoport képviselője egészítette ki újabb példával beszédében: a Szolnokra tervezett, rendkívül tűz- és robbanásveszélyes gyár akár 50 kilométeres körzetben is veszélyeztetheti a lakosokat, holott a szakértői vélemények szerint ezeket a létesítményeket a lakóövezetektől legalább 70-100 kilométerre kellene felépíteni.

„Úgy gondolom, hogy ez nem egy jó irányvonal Magyarország számára. Egyrészt nyilván a környezetvédelmi szempontból, másrészt meg szerintem a jövő magyar iparának sem, meg igazából az embereknek sem kedvez ez. Ez szerintem egy rövid távú stratégia” – nyilatkozta a Qubitnek egy fiatal tüntető. Ugyanakkor mások nem engedhették meg maguknak, hogy a jelenlétükkel való tiltakozáson kívül verbálisan is kifejezhessék a véleményüket, mert féltették az állásukat. Ahogy olyanok is voltak, akik bár eljöttek az eseményre, szkeptikusan álltak ahhoz, hogy milyen hatást lehet vele elérni. Egy kilátogató nő a kérdésünkre elmondta, ha másért nem, azért mégis csak van valami értelme megjelenni a tüntetéseken, „hogy megtanulja ez a nép, hogy ki kell állni. És aztán majd egyszer beérik a gyümölcs valószínűleg, amúgy semmi nem fog történni. Majd április 12-én.”

Tehetetlen civilek, arrogáns döntéshozók

Az apatikus hozzáállás mellett a résztvevőket és az előadókat is nagyrészt az elégedetlenségüknek hangot adó attitűd jellemezte. Szaszkó a rendszerszintű titkolódzások és tabusítások ellen emelt szót: „itt nemcsak arról van szó, hogy tudjuk, hanem erre bizonyítékok vannak, titkosszolgálati adatok vannak, kormányzati jegyzőkönyvek vannak, ez egész egyszerűen sokkolt mindenkit”. Szerinte a gödi akkumulátorgyár esete jellemző tünete a magyarországi politikai helyzetnek: „Göd olyan, mint a bicskei gyermekotthon: csak az első dominó. Titkolózás, fenyegetés, bagatellizálás, szőnyeg alá söprés, elhallgattatási kísérlet, rágalmazás, felelősséghárítás. Ugyanaz a mintázat.”

A résztvevők szerint most a kiállások folytatása a legfontosabb, hogy ne sikkadjon el a környezet- és egészségkárosító gyárak ügye, ugyanakkor Simon elmondta, hogy még nem tudják, mi lesz a következő, az akkugyárakkal szembeni lépésük. A szakértő hozzátette, hogy az eseményt szervező civil szervezetek az Energiaügyi Minisztériumnak közösen benyújtottak egy szakértők által megfogalmazott javaslatcsomagot, amely kifejti, hogy miként lehetne biztosítani ezeknek az üzemeknek a törvényszerű, szakszerű és átlátható működését, de mint elmondta, egyelőre „semmilyen érdemi reakciót és választ nem kaptunk”.