Dübörög a kampány, a Fidesz és a Tisza egymásra licitálva fogalmaz meg ígéreteket a választópolgárok különböző rétegeinek. Ez egy demokráciában nagyjából rendben is lenne, de abban a hideg polgárháborúban, amiben élünk, a jövő áprilisi választások tétje az egekbe van srófolva mindkét tábor számára. Sok év után mégis újra olyan az országban hangulat, amiben az állampolgárok megpróbálhatnak összetettebben gondolkodni a közügyekről – legalább is ezt mondja Váradi Balázs a Dollárpapa év végi adásában. Miközben 2014 óta nem voltak megvitatható pártprogramok, hónapok óta arról szól a magyar közélet, hogy mit lehet kezdeni az országgal és a legfontosabb rendszereivel: az oktatással, az egészségüggyel, az adórendszerrel, a gyermekvédelemmel vagy épp az Európai Unióhoz való viszonyunkkal és külpolitikai kérdésekkel. Már csak ezért is sokkal izgalmasabb a helyzet, mint 2010 óta bármikor, hiszen jó ideje a „Folytatjuk!” vs. „Nem hagyjuk!” tengelyen folytak a választásokat megelőző közéleti viták.

Váradi Balázs közgazdász, a Budapest Intézet vezető kutatója sok más elemzővel együtt 2014-ig elemezte a pártprogramokat. Azt vizsgálták, hogy egy program mennyire koherens, célzott és számonkérhető. Ezzel a tevékenységgel, leírt programok hiányában, jó ideje felhagytak. Most azonban, bár leírt programok még nincsenek, sok olyan pontszerű ígéret van, amit már érdemes ilyen szemmel megnézni.

Ezekről az ígéretekről, így a 14. havi nyugdíjról, a 100.000 forintos iskolakezdési támogatásról, az ötmilliárd forint fölötti vagyonok adóztatásáról és persze az átfogóbb tervek hiányáról beszélgettünk. Mennyire lehet és kell ezeket az ígéreteket komolyan venni?

Hallgasd alább: