A magyar állam majdnem kétszer annyit költ saját magára, mint a régiós átlag
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
Az elmúlt hónapokban sok szó volt arról, hogy Magyarország immár utolsó az uniós tagállamok között az egy főre eső vasárolt fogyasztásban, sőt a társadalmi juttatásokat is tatalmazó tényleges egyéni fogyasztásban (actual individual consumption, AIC) is. Ráadásul a vagyon és a jövedelmek is egyre jobban koncentrálódnak itthon. Az egyenlőtlenség növekedése viszont ahhoz vezet, hogy a társadalom szélesebb rétegei nem tudnak se megtakarítani, se eleget fogyasztani. Ez pedig nemcsak nekik rossz, hanem a teljes magyar gazdaságnak.
Sajnos a kormányzati narratívával szemben erősen megkérdőjelezhető az is, hogy a mértéktelen költségvetési költekezés és a korábban jelentős, de már jó ideje stagnáló gazdasági növekedés mellett valóban széles társadalmi rétegek életszínvonala emelkedett volna. Miközben épp a magyar állam költi közösségi fogyasztásra (ezen belül kiemelten közigazgatásra, azaz saját magára) arányaiban a legtöbbet az egész EU-ban.
Oblath Gábor közgazdász, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet kutatója az elmúlt időszakban két fontos cikket is írt ezekben a témákban. Az egyik, Hüttl Antóniával közös publikációjában azt fejtik ki, hogy miért és hogyan szakad szét a magyar társadalom gazdasági szempontból. A másik, nemrég megjelent cikkében pedig azt támasztja alá, hogy mindeközben az állam elképesztően sokat költ magára, nem pontosan látni, hogy ennek van-e bármilyen értelme az állampolgárok szempontjából.
Most a Dollárpapában Oblath segít a cikkek tartalmának és az abban írtak fontosságának megértésében:
- Vajon hogyan lettünk tök utolsók a tényleges egyéni fogyasztásban az EU-ban?
- Miért hagyott le minket Románia? Mi köze ehhez az árszintbeli különbségeknek?
- Hogyan költhet a magyar állam majdnem kétszer annyit közigazgatásra, mint a régiós átlag? Benne van-e ebben az állami propaganda költsége is?
- Mi köze a növekedéshez az egyenlőtlenségeknek? Már tényleg csak a nagyon gazdagok tudnak megtakarítani?
- Mi hajtja itthon azt a kis növekedést, ami egyáltalán még van?
Hallgasd alább:
A beszélgetést Szabó Attila, a Qubit állandó szerzője vezette. Az epizód elérhető Spotify-on, Apple Podcasts-on, sőt RSS-ben és egyre több csatornán, iratkozz fel!
Hallgass bele ezekbe is:
„Megakadt a magyar modell, most tudásalapú modellre kellene áttérni, de nincs rá politikai akarat”
Mik a legfontosabb trendek a világgazdaságban? Hogyan tudna kitörni az ország a stagnálásból? Miről szól az aktuális adó- és nyugdíjvita? A magyar gazdaság drámai helyzetéről Szabó Balázs befektetési szakemberrel, a HOLD Alapkezelő vezérigazgatójával beszélgettünk.
Holoda Attila: A kormány saját magát cáfolta az új gázüzlettel
Kell-e félnünk az ezerforintos benzinártól? Hogyan csinál a MOL és a magyar állam háborús extraprofitot? Holoda Attila energiapolitikai szakértővel Magyarország energiabiztonságáról, az európai szénhidrogénpiac hatékonyságáról és az orosz importon való magyar nyerészkedésről beszélgettünk.
Zsiday Viktor: Muszáj stabilan tartani a forintot, de ennek mi fizetjük meg az árát
Miért nő újra a magyar államadósság? Van-e okunk optimizmusra 5-10 éves távon? Zsiday Viktor közgazdász-elemzővel a globális gazdasági környezetről és a magyar kilátásokról beszélgettünk.
