2025 novemberének végén az Európai Unió Bírósága (EUB) ítéletet hozott egy lengyel pár, Cupriak és Trojan ügyében. A döntésből az következik, hogy Lengyelország nem tagadhatja meg egy másik EU-tagállamban, Németországban jogszerűen házasságot kötött azonos nemű pár házasságának elismerését.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) korábban már több alkalommal megállapította, hogy a lengyel jog sérti az azonos nemű párok családi élethez való jogát, mivel semmilyen jogi elismerési formát nem biztosít számukra, még olyat sem, mint a magyar jog a bejegyzett élettársi kapcsolat elismerésévével.

Az EUB most lényegében megerősítette ezeket az ítéleteket, és új eszközöket adott azok érvényesítéséhez – ez pedig nagyon könnyen kihathat a magyar helyzetre is. Ugyanis ha az EU szabályaiból az következik, hogy el kell ismerni egy másik tagállamban azonos nemű emberek között kötött házasságot és az ahhoz tartozó családi élet sérthetetlenségét, akkor ez nem csak Lengyelországban, de Magyarországon is így van.

Cupriak és Trojan

A lengyel és lengyel-német állampolgár férfi az uniós szabad mozgás jogát gyakorolva Németországba költözött, ahol 2018-ban házasságot kötöttek. Amikor később visszatértek Lengyelországba, az állam megtagadta a házasság anyakönyvezését arra hivatkozva, hogy a lengyel jog csak férfi és nő közötti házasságot ismer el. A pár szerint ez sérti az EU jogából fakadó szabad mozgáshoz való jogukat és a családi élethez való jogukat is, hiszen ha nem lehetnek házastársak, akkor az élet sok területén nem magától értetődő az egymáshoz tartozásuk. Ennek pedig jelentősége lehet az öröklésnél, az egészségügyben, az adózásban és számos más szempontból is.

Az EJEB korábbi ítéletei már kimondták, hogy Lengyelország e téren sérti az emberi jogokat, de a helyzeten ez nem változtatott. Ezért volt fontos megtudni, mit gondol az EUB erről a kérdésről, hiszen az Uniónak jóval nagyobb ereje van az uniós jog kikényszerítésére, mint az emberi jogi bíróságnak az Emberi Jogok Európai Egyezményében biztosított jogokéra.

Az uniós jog elsőbbsége

Az EUB az ítéletében kimondta, hogy az EU jogrendjének egyik alapjaként elismert szabad mozgás joga magában foglalja a szokásos családi élethez való jogot, ami együtt jár azzal, hogy a tagállamok kötelesek teljes mértékben elismerni egy másik tagállamban jogszerűen létrejött családi jogállást. Egy ilyen házasság el nem ismerése a szabad mozgás indokolatlan korlátozását jelenti.

Lengyelország az elismerés megtagadásához a közrendre és nemzeti identitásra hivatkozott, de az EUB szerint a külföldön kötött azonos nemű házasság elismerése nem veszélyezteti a házasság intézményét és így a közrendet, így ezek az érvek nem fogadhatók el.

Az EUB hangsúlyosan foglalkozott az alapvető jogokkal is, és utalt az EJEB korábbi, Lengyelországot elmarasztaló ítéleteire. A szabad mozgásra építve az ügy az uniós jog hatálya alá került, ami azért kulcsfontosságú, mert az EU Alapjogi Chartája csak ebben a körben alkalmazható.

Az ítélet pikantériája, hogy az EUB kimondta: az EU alapszerződése és az uniós jog végrehajtásakor alkalmazandó Alapjogi Charta releváns rendelkezései közvetlen hatállyal bírnak az ilyen esetekben. Ez lehetővé teszi, hogy az érintettek közvetlenül a nemzeti bíróságok előtt is hivatkozzanak ezekre a jogokra, akár a nemzeti joggal vagy alkotmánnyal szemben is. Ez viszont nyílt konfliktushoz vezethet a lengyel alkotmánybírósággal, amely korábban már más esetekben vitatta az uniós jog elsőbbségét, és amelynek értelmezése szerint a házasság kizárólag férfi és nő kapcsolata. Az EUB gyakorlatilag arra kötelezte az eljáró bírót, hogy az uniós jogot alkalmazza akkor is, ha ez ellentétes a lengyel alkotmánnyal.

Az ítélet a lengyel jogalkotóra is nyomást gyakorol. Ha nem születik jogszabály az azonos nemű kapcsolatok elismerésére, az érintettek más tagállamban köthetnek házasságot, amelyet Lengyelországnak el kell ismernie. Ha az állam ezt el akarja kerülni, kénytelen lesz elfogadni a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt.

A politikai reakciók ellentmondásosak: a kormány elvben elfogadja az ítéletet, miközben vezető politikusok nyíltan ellenzik az „szivárvány-ítéleteket”. Jelenleg az a legnagyobb kérdés, hogy Lengyelország hogyan és mikor hajtja végre a döntést. A lengyel legfelsőbb bíróság március 20-án hallgatja meg a felek álláspontját ezzel kapcsolatban, és utána hoz döntést arról, hogy be kell-e jegyezni a két férfi házasságát a lengyel regiszterbe is, és ha igen, pontosan milyen formában.

Fontos, hogy az EUB döntésének hatása jelenleg a szabad mozgást gyakorló uniós polgárokra korlátozódik: a „helyben maradó” állampolgárok és harmadik országbeli állampolgárok egyelőre nem részesülnek ilyen védelemben.

Milyen hatással lesz ez Magyarországra?

Magyarországon az azonos nemű párok által külföldön kötött házasságokat ugyan nem ismerik el, de számukra is lehetéséges a bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítése a külföldi házasságot követően. Polgári Eszter, a Háttér Társaság Jogi Programjának vezetője szerint ez a helyzet is problémás alkotmányossági szempontból. 2025 júniusában az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenességben megnyilvánuló mulasztást állapított meg, mivel a magyar hatóságok a külföldön kötött azonos neműek közötti házasságokat nemlétezőnek tekintik, és azt még bejegyzett élettársi kapcsolatként sem ismerik el. A jogalkotónak 2025. október 31-ig kellett volna az elismerésre vonatkozó jogszabályi keretet megalkotnia, erre azonban eddig nem került sor.

Akár ezen a helyzeten is változtathat majd a lengyel ügyben hozott döntés érvelése, bár ez közel sem biztos. Hiszen Magyarország már most biztosít valamilyen formájú elismerést: a külföldön kötött azonos nemű házasságok után a párok itthon bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíthetnek. Ez a megoldás elvileg nem teszi teljesen lehetetlenné a szabad mozgás jogának gyakorlását, így talán még belefér abba a mérlegelési térbe, amit az EU a tagállamok családjoga számára meghagy.

Polgári Eszter azonban azt mondja, a külföldi házasságoknak jelenleg semmilyen joghatásuk nincs Magyarországon. Az, hogy a külföldön összeházasodott azonos nemű párok utóbb létesíthetnek Magyarországon is bejegyzett élettársi kapcsolatot, ezen nem változtat, így szerinte továbbra is sérül a mozgás szabadsága. Ráadásul kérdéses, hogy ha a külföldi házasságot csak bejegyzett élettársi kapcsolatként ismernék el (ami jogilag gyengébb státusz, mint a házasság), az nem jelentene-e hátrányos megkülönböztetést a szexuális irányultság miatt. Hiszen a férfi és nő közötti külföldi házasságokat teljes értékű házasságként jegyzik be, míg az azonos neműekét „csak” élettársi viszonyként kezelnék.

Ugyanakkor a fent említett esetben a jogalkotó mindeddig nem tett eleget az Alkotmánybíróság 2025. júniusi döntésében foglalt kötelezettségének, emiatt a magyar hatóságok továbbra sem anyakönyvezik ezeket a házasságokat, még bejegyzett élettársi kapcsolatként sem automatikusan. Polgári szerint az ítéletből egyelőre nem derül ki egyértelműen, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatra való áttérés már kielégítené-e az uniós jog követelményeit. A jelenlegi állapot viszont – akárcsak Lengyelországban – egyértelműen sérti az EU-s jogot.

Nagy kérdés marad az örökbefogadások sorsa is: mi történik akkor, ha egy azonos nemű pár külföldön – ahol az ottani jog szerint lehetséges – közös gyereket fogad örökbe, és ezt a jogi viszonyt szeretnék hazatérve Magyarországon is elismertetni? Hiszen itthon azonos nemű párok nem fogadhatnak örökbe. Az EUB mostani érveléséből elvileg következhet, hogy ennek a korlátozása is sérti a szabad mozgás jogát: ha a közös gyerek jogi státuszát nem ismerik el itthon, a család nem tud szabadon hazaköltözni anélkül, hogy szétszakítanák a családi életüket. Polgári hangsúlyozza: továbbgondolva az ítéletet, ez logikusan levezethető, de az EUB erről az ügyről semmit nem mondott konkrétan. Több nyitott forgatókönyv van (pl. mi történik, ha csak az egyik szülőt ismerik el szülőnek?), amelyekről az ítélet hallgat. Mindenesetre Polgári szerint is fontos mérföldkő, hogy az EUB döntése megnyit egy hatékony peres utat, még ha automatikusan nem is rendezi a külföldön létrejött szivárványcsaládok hazai helyzetét.

Azzal már korábban is foglalkoztunk a Qubiten, hogy az uniós jogból bizonyos esetekben a nemváltoztatás jogi elismerésének lehetősége is fakadhat. Ez az ítélet még egy kaput nyit ki a korábbiak mellé: ha valaki egy másik tagállamban jogszerűen megváltoztatta a nemét, és ezt ott (vagy máshol) elismertette, akkor most már erősebben érvelhető, hogy a hazatérés utáni el nem ismerés is sérti a szabad mozgás jogát.

Összességében tehát rengeteg kérdést vet fel az LMBTQ-emberek jogaival kapcsolatban ez a döntés Magyarországon is. Az biztos, hogy az EU Alapjogi Chartája miatt egyre több olyan ügy kerül az asztalra, amely már nem csupán a közös piac vagy a kereskedelem területén hoz változást a tagállamok jogrendszerében, hanem közvetlenül az emberek mindennapi életére és alapvető jogaik védelmére is hatással van. Kérdés, hogy a magyar kormányhoz hasonló nemzeti kormányok hogyan kezelik majd ezt a nyomást. Ebben az ügyben a magyar kormány is beadta észrevételeit az EUB-hoz, és természetesen nem amellett érvelt, hogy a tagállamok alkotmányos rendszerének meg kell hajolnia az uniós jog előtt.

Polgári szerint az EUB sok szempontból hatékonyabb, mint az Emberi Jogok Európai Bírósága: erősebb jogokkal rendelkezik az ítéletei végrehajtására, végső soron bírságot is kiszabhat a nem teljesítő tagállammal szemben, az eljárása is gyorsabb. Ugyanakkor míg az EJEB-hez bárki fordulhat, aki úgy véli, az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt jogait megsértették, az EUB az érintettek számára nem elérhető közvetlenül, és hagyományos emberi jogi kérdésekkel csak az uniós jog keretein belül foglalkozik, mint azt a fenti ítélet is mutatja.

A szerző a TASZ jogásza, a cikkben nem a TASZ véleményét ismerteti.