700 millió évvel ezelőtt a Föld nem kék, hanem vakítóan fehér bolygó volt: szinte a teljes felszínt, köztük az óceánok nagy részét is jég borította. Egy friss kutatás azonban most arra utal, hogy a hógolyó-Föld (Snowball Earth) időszakban sem volt állandóan fagyos a globális éghajlat.

Thomas Gernon és Chloe Griffin, a Southampton-i Egyetem kutatói a Skócia nyugati partvidékén található Garvellachs szigeten olyan üledékes kőzeteket vizsgáltak, amik a 717-660 millió évvel ezelőtti, vélhetően intenzív vulkanizmus által kiváltott, közel globális sturti eljegesedés során rakódtak le.

A kutatók a Guardian szerdai cikke szerint mikroszkópokkal 2600, különös épségben megőrződött réteget tanulmányoztak, hogy jobban megértsék az időszak éghajlati változékonyságát. Eredményeik, mint a Conversation-ben megjelent cikkükben írják, arra utalnak, hogy a Föld éghajlata a sturti eljegesedés alatt egy rövid ideig dinamikusabbá vált, mint ahogy azt a hógolyó-Földtől várnánk.

Az Earth and Planetary Science Letters folyóiratban februárban közölt tanulmány évszakos fagyási és olvadási ciklusokat tárt fel az egykori mély, nyugodt víztestben. A színképelemzési vizsgálatok emellett évtizedes és évszázados természetes változékonyság meglétére is utaltak, olyan éves változékonyságok mellett, amik a modern El Niño–Déli Oszcilláció (ENSO) jelenségre emlékeztetnek.

A kutatók szerint az általuk megfigyelt ciklusok felvetik annak a lehetőségét, hogy az óceánok egyes részei jégmenetesek lehettek. Éghajlati szimulációik szerint ugyanis ha a Föld óceánjai teljesen befagytak volna, akkor az éghajlati változékonyság is leállt volna – ezek újraindulásához viszont már az óceánok 15 százalékának jégmentessé válása is elegendő volt.

„Azt gondoljuk, hogy ezek az üledékrétegek nyílt vízterületekre utalnak a trópusoknál” – írják, amik meglétét már korábban is feltételezték.