Ülő gall csontvázra bukkantak egy dijoni iskola mellett

március 18.
tudomány

Különös temetkezési szokás dívott Dijon környékén Kr. e. 300 és 200 között: az itt élő gallok néhány esetben ülő helyzetben temették el a halottaikat. A holttestek a gödör keleti falának támaszkodnak, nyugati irányba tekintenek, és egy kivétellel egyiknél sem találtak sírmellékleteket vagy személyes tárgyakat – az egyetlen kivétel egy karperec volt.

A rendhagyó pózban eltemetett holttest
Fotó: Christophe Fouquin, Inrap

Eddig összesen 20 így eltemetett ember maradványaira bukkantak, a legutóbbira nem messze attól a helytől, ahol tavaly 13 másik sírt is találtak. A sír felfedezéséről szerdán adott hírt a Guardian. Az eddig feltárt sírgödrök viszonylag kis területen, a belvárosban találhatók, amiből a kutatók arra következtetnek, hogy egykor jelentős gall település lehetett Dijon területén.

Ritka lelet

A mostani felfedezéssel együtt eddig összesen 75 hasonló sírt találtak Franciaország, Svájc és az Egyesült Királyság területén. A régészek korábban úgy gondolták, hogy bűnözőket vagy a társadalom kiközösített tagjait temethették el így, még az is elképzelhető, hogy élve: az emberáldozat egyébként sem lenne hihetetlen, ha keltákról van szó. Ennek az ellenkezője is elképzelhető, lehet, hogy ez a temetkezési módszer kiváltságnak számított. A csontvázak közül ötön sérülések találhatóak, az egyiknek végzetes sebet ejtettek a koponyáján. A holttesteket minden sírban hasonlóan rendezték el, a kezük az ölükben nyugszik, a hátuk a gödör falának támaszkodik, a térdük behajlik.

Valérie Delattre és Laure Pecqueur francia régészek szerint valószínűbb, hogy kiemelt státuszú egyénekről lehetett szó, mint hogy bűnözőkről: ezek a sírok általában nem a temetőkön belül találhatóak, hanem valamilyen kultikus fontosságú hely közelében, ezért elképzelhetőnek tartják, hogy az ülő temetést hősöknek vagy hadvezéreknek tartogatták.

Ez nagyban eltér a korabeli temetkezési szokásoktól: Dijonban az ülősírok közelében gyermeksírokat is találtak, de a többi vaskori kelta sírnál is általában háton fekve temették el az elhunytakat. A speciális temetés sokban emlékeztet egy másik kelta szokásra, a lápba temetkezésre: a tőzeglápokból előkerült holttestek társadalmi helyzetéről a mai napig élénk vita zajlik, bár ebben az esetben úgy tűnik, hogy emberáldozatokról lehetett szó, csak az nem világos, hogy ez megtiszteltetésnek vagy büntetésnek számított-e.