A Tejútrendszer peremét rendkívül nehéz meghatározni, ugyanis a galaxis összetétele egyre ritkábbá válik a középpontjától kifelé haladva, így a határ definícióját is nehéz körvonalazni. Az Astronomy & Astrophysics folyóiratban megjelent új tanulmányban azonban a kutatók határozottan azt állítják, hogy a Tejútrendszer széle a közepétől 11,28 és 12,15 kiloparszek (vagyis körülbelül 40 000 fényév) között található. A Máltai Egyetem kutatói a galaxis peremét a csillagkeletkezési határban állapították meg, amihez 100 000 óriáscsillag korát elemezték korábbi felmérések alapján. A csillagászok megállapították, hogy a Tejútrendszerben a csillagok kora és a galaxis középpontjától mért távolságuk U alakú összefüggést mutat.

A kutatók szerint ennek a jelenségnek több oka is lehet: egyrészt a galaxis középpontjában lévő fekete lyuk közelében nagyobb koncentrációban található gáz és por, ami a nagyobb arányú csillagképződést és az idősebb csillagok jelenlétét is eredményezi, így a Tejútrendszer külső határa felé haladva egyre fiatalabb csillagok találhatók. Ugyanakkor az alacsonyabb mértékű por és gáz koncentráció miatt a periféria régióiban ez a tendencia megfordul, és a peremrészen jóval lassabban fejlődnek ki új csillagok.

Az új tanulmány azt találta, hogy a csillagkeletkezést, és a Tejútrendszer határának alakulását olyan tényezők alakítják, mint a galaxis központi részéhez kapcsolódó rezonanciák, a Tejútrendszer síkjának torzulása és a ritkuló gáz jelenléte. A kutatás jelentősége, hogy ezeknek a tényezőknek a felfedezésével egyértelműbben meg lehet határozni a Tejútrendszer aktív és termékeny korszakát, illetve a kieső, nyugodtabb vidékeket.