Korrupció, diktatúra, elnyomás, gyűlölet – dolgok, amelyek elől a 42 éves polihisztor, Polányi Mihály már másodszorra kényszerült külföldre menekülni. Ahogy 1933. szeptember 2-án, a Németországból Angliába tartó vonaton ülve feleségére, Magdára és fiaira tekintett, vegyes érzelmek kavarogtak benne. Egyrészt mindennél nagyobb megnyugvással töltötte el, hogy az utolsó pillanatban sikerült kimenekítenie családját a nácik gyilkos rémuralma elől. Másrészt a szíve mélyén nem elmenekülni akart, hanem szembeszállni az ördögi rezsimmel. Hatalmas tenni akarás halmozódott fel benne. Nyomást és felelősséget érzett. Túlélőként, értelmiségiként, emberként. Tennie kellett valamit.

A szabadság halálától a diktatúrák anatómiája felé

Másnap a Polányi család megérkezett Manchesterbe, és a családfő elfoglalta új pozícióját a helyi egyetem fiziko-kémiai tanszékének vezetőjeként. De Mihály gondolatait nem az atomok és a molekulák kötötték le, ami hamarosan mások számára is nyilvánvalóvá vált. Patrick Blackett, a család barátja, aki tíz évvel később fizikai Nobel-díjat nyert, 1938-ban aggódva kérdezte Polányi feleségétől, Magdától, hogy „Misit már nem érdekli a kémia?”. Mihályt továbbra is érdekelte a kémia, de sokkal jobban érdekelte, hogy mit tehet a korrupt és gyűlöletkeltő rendszerek további terjeszkedése ellen. Első lépésként nyilván azonosítania kellett a diktatúrák és radikális ideológiáik felemelkedésének okait. Arra a kérdésre kellett tehát megtalálnia a választ, hogy mégis hogyan támogathatnak az emberek olyan kegyetlen és elnyomó rezsimeket, mint a náci Németország vagy a Szovjetunió.

Polányi hamar rájött, hogy a válasz kettős. Egyrészt kellett hozzá a nagy gazdasági világválság (1929–33) miatti általános elkeseredettség és reménytelenség. Másrészt kellett hozzá egy „titkos összetevő”, egyfajta társadalmi összetartozás-tudat. Ennek lényege, hogy az egyén kap egy hihető narratívát arról, hogy ő hogyan járul hozzá a nagyobb egész – a társadalom, a nemzet, a kommunizmus, a bolygó ökoszisztémája stb. – működéséhez. Polányi a kommunista ideológia esetében ezt „vörös szellemnek” hívta, és úgy vélte, hogy a Szovjetunió propagandája rendkívül eredményesen alkalmazta. Azt is látta ugyanakkor, hogy a demokratikus, szabad társadalom esetében, amelynek alapvető jellegzetessége a nyitottság, a vélemények sokfélesége és a kritika, sokkal nehezebben tud kialakulni és ilyen mértékű népszerűségre szert tenni egyetlen társadalmi összetartozás-tudat. Egy diktatúra hazugsága mindig könnyebben népszerűsíthető, mint egy demokrácia igazsága. Polányi diagnózisa szerint a szabad társadalmat előmozdítani kívánó filozófusok és más értelmiségiek nem végezték el a munka legjavát, vagyis a szabad, demokratikus társadalom lényegének, alapvonalainak közérthető formába öntését. De mégis milyen volna ez a forma?

Az első gazdasági gépektől az első közgazdasági filmig

Miközben Polányi ezen gondolkodott a fiziko-kémia tanszéken, körülnézett, és mindenhol átlátszó (transzparens) üvegcséket, kémcsöveket és közlekedőedényeket látott. A számára ismerős eszközök egyszer csak új jelentést nyertek: a transzparens edényekkel talán transzparenssé lehetne tenni a nemzetgazdasági körforgást is! Fáradtságot nem kímélve dolgozni kezdett egyedi közlekedőedény-rendszerek tervrajzain, amiket átadott Martin Schmalznak, az üvegfúváshoz is kiválóan értő technikusának, akit Berlinből hozott magával Nagy-Britanniába. Amennyire tudjuk, három „gazdasági gépezet” készült el, amelyekben színes folyadékok áramlása érzékeltette, miként áramlik a pénz a nemzetgazdaság szektorai között, illetve hogy milyen közvetlen és közvetett hatása van a különböző mértékű adóknak a körforgásban áramló jövedelemre. A projekt kreatív és az 1930-as években példa nélküli volt. Még majdnem másfél évtizednek kellett eltelnie, mire Bill Philips beüzemelte a hasonló elvek alapján működő gépét, a MONIAC-ot (Monetary National Income Analogue Computer) a London School of Economics alagsorában 1949-ben. Bár Polányi gépei kétségkívül szemléletesek voltak, volt velük egy kis probléma: sem a gépeket, sem a rajtuk keresztül továbbítani kívánt üzenetet nem lehetett eljuttatni a tömegekhez. Túlságosan törékenyek voltak, így nem voltak alkalmasak a tömeggyártásra. Más formára volt szükség.

Polányi következő ötlete az újonnan megjelent mozgóképes technológia oktatási és ismeretterjesztési célú alkalmazása volt, a közvélemény tájékoztatása és ezen keresztül a demokrácia előmozdítása érdekében. Projektjét tömören úgy jellemezte, mint törekvést „a demokrácia előmozdítására a filmen keresztüli felvilágosítás által”. 1938-ban debütált filmje első változata An Outline of the Working of Money (A pénz műküdésének vázlata) címmel, melyet 1940-ben követett a második változat Unemployment and Money: The Principles Involved (Munkanélküliség és pénz: Az alapvető összefüggések) címmel. Figyelemreméltó, hogy Polányi mennyire gyorsan alkalmazni tudta az új technológiát. 1937-ben, mindössze Polányi filmje előtt egy évvel került a mozikba a Walt Disney stúdió legelső animációs filmje, a Hófehérke és a hét törpe. Az animációsfilm-gyártás igazán csak az 1940-es években indult be. Polányi mozgóképes projektje nemcsak az első közgazdasági oktatófilm volt a világon, de egyben az első olyan film is, amit részben egy felsőoktatási intézmény (a Manchesteri Egyetem) finanszírozott. De miről szól Polányi filmje?

A film – Polányi gazdasági gépezeteihez hasonlóan – a pénz áramlását kívánta bemutatni a nemzetgazdaságban. Polányi tehát nem dokumentumfilmet készített, amely a hétköznapi gazdasági élet tipikus megnyilvánulásait szemléltette az átlagember szemszögéből. És nem is több országot, szektort vagy régiót konkrét számok mentén összehasonlító diagrammatikus ábrázolásmódot választott, mint Otto Neurath. Polányi a gazdasági működés alapelveit, alapvonalait, a nemzetgazdaság működésének összefüggéseit és lényegét szerette volna bemutatni azoknak, akik a közgazdaságtan közérthető formája iránt érdeklődtek. De Polányi nem csupán egy már kész közgazdasági elméletet öntött új formába; az elmélet lényegét is átalakította. És talán itt válik a történet igazán izgalmassá.

A semlegesség lehet erősség

Polányi „semleges keynesianizmus” névvel illette a filmje által bemutatott közgazdasági elméletet és az erre alapozott gazdaságpolitikáját. Azért nevezte semlegesnek, mert elképzelése szerint ez a gazdaságpolitika a társadalom egyik csoportjának sem kedvezhetett más csoportok ellenében. A gazdaságpolitikában nem voltak diszkrecionális, a döntéshozó kénye-kedve szerint meghozható egyedi döntések, így egyszerűen nem volt tere a korrupciónak. Ha a gazdaságpolitikáért felelős miniszter is csak a pénz mennyiségét határozhatja meg a gazdasági körforgásban, és azt nem, hogy hová kerül a pénz, akkor egyszerűen a rendszer logikája zárja ki a korrupció lehetőségét. Polányi korrupcióellenes újítása erőteljesen eltért John Maynard Keynes gazdaságpolitikájától, mert nem engedélyezte például közmunkaprogramok vagy infrastrukturális beruházások állami támogatását. Mivel utóbbiak egyedi döntéseken múltak volna, és nem ugyanúgy érintettek volna mindenkit, megszegték volna a semlegesség alapelvét. Korrupciós kockázatot jelentettek volna.

Polányi filmje az 1938-as premiert követően óriási médiavisszhangot kapott. Olyan folyóiratokban írtak róla, mint a Times, a Guardian, az Economic Journal vagy a Financial Times. 1941-ben „The Film in Economics Classes: A W.E.A. Experiment” címmel nagyszabású társadalmi kísérletbe kezdett vele a Workers' Educational Association. A Nagy-Britannia-szerte felnőttoktatással foglalkozó szervezetben kifejezetten arra voltak kíváncsiak, hogy megvalósítható-e széleskörűen, akár társadalmi léptékben, a film alkalmazásával a közgazdasági ismeretterjesztés. A kétéves kísérlet számos problémára rávilágított. A legtöbb vidéki helyszínen az oktatók és az oktatástámogatók sem technikailag, sem módszertanilag nem voltak felkészülve a film használatára. Arról nem is beszélve, hogy nem mindenki értett egyet a film által bemutatott közgazdasági elmélettel, annak semlegességével vagy keynesianizmusával. 1945-re a film technológiája már nem hatott annyira újszerűnek – és az újszerűséggel együtt mintha eltűnt volna a varázsa is. Az oktatók úgy érezték, hogy háttérbe szorítja őket a film. Nem tudták úgy és azt leadni, amit szerettek volna. Nem tudták differenciálni vagy kontextualizálni a tananyagot, vagy esetleg egy alternatív elmélettel, hasonló arányok mentén kiegészíteni azt. A hangsáv miatt volt olyan oktató, aki úgy élte meg a kísérletet, hogy szóhoz sem jut a saját óráján. Hétéves életútját követően Polányi filmje közel nyolcvan évre feledésbe merült. 2020-ban jelent meg róla egy szakcikk a Journal of the History of Economic Thought című folyóiratban, ami a rá következő évben elnyerte a lapot kiadó History of Economics Society legjobb cikkért járó díját, ismét ráirányítva a figyelmet Polányira és úttörő filmes projektjére.

Spontán rend, szimmetria és geometria

A filmes projektet követően Polányi először tankönyvformába ültette át mozgóképes narratíváját Full Employment and Free Trade (Teljes foglalkoztatottság és szabad kereskedelem, 1945) címmel, majd A szabadság logikájában (The Logic of Liberty, 1951) dolgozott tovább a szabad társadalom alapvonalainak megfogalmazásán, amely immár nem a gazdasági kérdések, illetve a közgazdasági elméletek közérthetőségére fókuszált, hanem arra, hogy miként lehet demokratikusan és korrupciómentesen megszervezni és fenntartani a társadalom összes alrendszerét.

Polányi új könyvét a spontán rend kulcsfogalma köré építette. Szerinte a spontán rend olyan rend, melyben a rendezendő elemek önmagukat rendezik. Amikor tiszta vizet öntünk egy pohárba, nem kell megterveznünk, hogy az egyes cseppek hová kerüljenek – mi csupán a vizet öntjük, a cseppek pedig a lehető legtökéletesebb formában elrendezik magukat. Ahogy a krumplit sem úgy állunk neki elrendezni a zsákban, hogy kalkulációk hosszú sorát végezzük el azzal kapcsolatban, hogy melyik darab hová kerüljön – egyszerűen megrázzuk a zsákot néhányszor, a krumplik pedig elrendezik magukat. A komplex problémák külső beavatkozás nélküli, egyszerű, elegáns megoldásáról van tehát szó, mely Polányi szerint a természetben is gyakran előfordul. A gázokról például minden általános iskolás megtanulja, hogy egyenletesen kitöltik a rendelkezésükre álló teret. Miért ne lehetne ezt a felfogást a társadalomra is alkalmazni? A társadalmat alkotó egyének megszervezik önmagukat, tulajdonképpen minden egyes nap milliárdnyi interakcióval töltik ki a jogszabályok és társadalmi normák által rendelkezésükre bocsátott teret. Ez a spontán rend. De miért volna ez demokratikus? És miért volna korrupcióellenes?

Demokratikus, mert a rendelkezésre álló teret, a kereteket, a jogszabályokat demokratikus módon alakítják ki. És korrupcióellenes, mert az így meghozott szabályok univerzálisak, mindenkire ugyanúgy vonatkoznak. Nincs külső beavatkozás, nincs lehetőség a korrupcióra. A kormányzás a keretek demokratikus és szakszerű kidolgozásával és fenntartásával foglalkozik, és nem avatkozik be magába a működésbe. Ehhez a kormányzási módhoz elengedhetetlen, hogy a kormányzó erő nyitott legyen a társadalom tagjainak érszrevételeire, kezdeményezéseire és kritikáira, mert a kereteknek a mindenkori közvélekedést kell tükrözniük ahhoz, hogy valóban demokratikusak legyenek.

Polányi A szabadság logikájában az elnyomó rendszereket vertikális szerveződésként, a demokratikus rendszereket pedig horizontális – máshol laterális – szerveződésként írta le. Ismét fontosnak tartotta, hogy elméletét közérthetően illusztrálja, és ezúttal a geometriából inspirálódott: a szabad, demokratikus, korrupciótól és elnyomástól mentes rendszereket szabályos sokszögekkel ábrázolta. Sokszögei szimmetrikusak voltak, oldalaik ugyanakkora szöget zártak be, és csúcsaik egyenlő távolságra voltak a középponttól. Ez jelképezte, hogy mindenki ugyanúgy és ugyanolyan mértékben alkotóeleme a társadalomnak, vagyis mellérendelt viszonyban vannak. A sokszögek, mint síkidomok kiválasztása sem volt véletlen. A síkidom-jelleg itt a térbeliség – vagyis az elnyomó hatalmi dinamika – hiányát jelentette. A spontán rend ellentétét Polányi térbeli alakzatban, bürokratikus hierarchiaként ábrázolta, amelyben szigorú alá-fölérendeltség jellemző.

A Manchesteri Egyetem felismerte Polányi szabad társadalommal kapcsolatos gondolatainak fontosságát; 1948-ban a társadalmi tanulmányok professzorának nevezték ki. A szabadság logikájának (1951) publikálását követően Polányi érdeklődése a társadalomfilozófiáról a tudományfilozófia felé fordult. A következő években olyan könyveket publikált, mint a Személyes tudás (1958), A tacit dimenzió (1966) és a Tudás és létezés (1969), amelyekben részletesen kifejtette szintén úttörő jellegű, máig sokat hivatkozott tudáselméletét, a tacit tudás koncepcióját. Polányit a brit (1944) és az amerikai (1962) tudományos akadémia is tagjai közé választotta. Fia, John C. Polányi, világhírű vegyész lett, és elnyerte a kémiai Nobel-díjat (1986).

Összegzés

A spontán rend tehát mellérendelt – szimmetrikus hatalmi helyzetben lévő – szereplők versengő és együttműködő interakcióin alapuló rend, amelynek kereteit demokratikus módon alakítják ki. A kormányzás leginkább a keretek demokratikus és szakszerű kialakítását és fenntartását jelenti. A közhatalmat gyakorlók szándékosan tartózkodnak az önkényes közvetlen beavatkozástól, amely sértené a semlegesség elvét, felborítaná a szimmetriát, és a rend spontán jellegének elvesztésével járna.

Ez az írás abban a reményben íródott, hogy inspirációt nyújthat azoknak, akik egy szabadabb, demokratikusabb, európaibb Magyarországot építenének. Polányi, kortársai többségétől eltérően, részletesen beszélt arról, hogy mi legyen a diktatórikus, korrupt, elnyomó rendszerek helyett, és hogy miként lehet egy ilyen rendszerváltást követően fenntartani egy szabad, demokratikus társadalmi berendezkedést. A szabadság logikájában egy optimista, pozitív vízió körvonalait vázolta fel, amit talán nem árt elővenni, amikor eljön a demokratikus építkezés ideje.

***

Ezt az írást egykori kiváló tanárom, a hazai Polányi-kutatás meghatározó alakja, Prof. Dr. Fehér Márta emlékének ajánlom.

A szerző egyetemi docens a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszékén és tudományos munkatárs az MTA Lendület Értékek és Tudomány Kutatócsoportjában. A legjobb közgazdaságtan-történeti cikkért járó Craufurd Goodwin-díj 2021-es díjazottja (History of Economics Society).