A választás estéjén átélt örömérzés aligha magyarázható kizárólag programokkal, kampánytechnikával vagy mandátumkalkulációval. Itt valami más is történt. A politikai esemény egy ponton történetté vált, a történet pedig sokak szemében hőstörténetté.
Magyar Péter szerint a Külügyminisztériumban már darálják az orosz szankciókkal kapcsolatos iratokat, de a Belügyminisztérium és a MÁV is néhány hete szerzett be iratmegsemmisítőket. A ledarált papírok kézi összeillesztése mellett ma már a mesterséges intelligencia is segíthet a fecnik összerakásában.
Mire megy ki a Fidesz és a Tisza között dúló számháború? Alkalmasak-e a résztvevők számára vonatkozó adatok arra, hogy következtessünk belőlük a választás eredményére? És ha nem, akkor mire alkalmasak?
Miközben a boltokban fólia védi a gyerekeket a könyvektől, a trafikok pedig el vannak sötétítve, a politikai plakátokról az arcukba ordítanak az igénytelen, lejárató, megfélemlítő képek. Mit lehet tenni?
A liberális és a konzervatív nézetű társadalmi csoportok mérete között nincs jelentős eltérés, ugyanakkor a két oldal egyre távolabb kerül egymástól.
A big data korában egyre többen próbálkoznak hatalmas mintákból jósolni, több-kevesebb sikerrel. Róna Dániel szerint a jó közvélemény-kutatás alapja nem a nagy adatmennyiség, hanem a minta véletlenszerűsége és a kérdőívek kiegyensúlyozottsága.
A hétköznapi tapasztalatok szerint végletesen polarizált társadalomban élünk. De vajon mennyire igaz ez? Egy, a visegrádi országokban elvégzett kutatás meglepő eredményre jutott.
Ígéretei ellenére 24 óra helyett már több mint 8 hónapja nem tudta lezárni az orosz–ukrán háborút az Egyesült Államok elnöke. Ennek okait és következményeit mutatja be Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő.
A tanulmányok szerint nincs gyors csodamódszer a polarizáció csökkentésére, de a hosszú távú stratégiákhoz ragaszkodni kellene a demokrácia helyreállítása érdekében.
Az illiberalizmus és a jobboldaliság hosszú múltra tekint vissza Magyarországon, pedig a régióban egyáltalán nem számít ördögtől való gondolatnak a nemzeti liberalizmus eszméje. Ungváry Krisztián a 11. Qubit Live-on ennek a történelmi okairól és a változás lehetőségeiről tartott előadást, ami most videón és podcastként is elérhető.
Egy friss kutatásban arra keresték a választ, hogy a „trumpi forradalom” milyen hatást gyakorol Európára, az egyes országok közvélekedésére, politikai vezetésére és pártjaira. Mint kiderült, Magyarország szinte minden kérdésben másképp vélekedik Trumpról, háborúról, békéről vagy gazdaságról, mint a többi európai állam.
A politikai szorongás, aminek Magyarországon egyre több jele tapasztalható, a legfrissebb kutatások szerint krónikus stresszforrás, amely különbözik az olyan pszichológiai állapotoktól, mint az általános szorongás, és egyedülálló hatással van az érzelmi jólétünkre és a társadalmi kohézióra.
Hogyan képes a Fidesz választási győzelmeket aratni, miközben nem látszik, hogy az ország előre haladna? Szabó Andrea politológus szerint a kormányzó párt sokat tett azért, hogy kiépítsen egy minden mást felülíró integrációs rendszert, amely mindig összetereli a kellő mennyiségű választópolgárt.
A messianisztikus politikai vezetőbe vetett hit a monarchikus uralkodók isteni elrendeltetéséhez hasonló kultusszal jár, kiiktatva a politikai ellenfelek, a politikai párbeszéd és a kritika lehetőségét is. A kvázi-vallásos rajongás ugyanakkor hisztérikus reakciókká alakíthat politikai identitásokat, és a politikai ellenfélben „démoni”, „sátáni”, „ördögi” ellenségképet lát.
Oroszország elnöke több lépésben hajtotta végre ellenfeleinek bedarálását: a civil szervezetek, a független sajtó és a politikai ellenzék ellehetetlenítése a törvényhozás eszközeivel zajlott, de az egyre vérmesebbb ellenségkeresésnek még nincs vége.