A NASA búcsút int a több mint tíz éve a Mars körül keringő egyik legfontosabb űrszondájának

A MAVEN (Mars Atmosphere and Volatile Evolution) a NASA első olyan küldetése volt, amit a vörös bolygó légkörének tanulmányozására hoztak létre. Az űreszközt 2013-ban bocsátották útjára, majd 2014-ben Mars körüli pályára állt, és az eredetileg egyévesre tervezett küldetést túl teljesítve tavaly decemberig látta el információkkal az űrügynökség földi központját. A NASA februárban hívott össze egy rendellenesség-vizsgáló bizottságot, ami megállapította, hogy az űreszköz nem képes többé tudományos adatok továbbítására, és az űrügynökség szerdai sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a küldetés véget ért.

Mielőtt a MAVEN decemberben elhaladt a Mars mögött, a telemetriai adatai (olyan távoli forrásokból érkező állapotinformációk, amelyeket egy központi rendszer automatikusan dolgoz fel) azt mutatták, hogy minden alrendszer normálisan működik. Azonban miután az MAVEN újra előbukkant, a NASA Deep Space Network (DSN) hálózata már nem észlelt jelet, ráadásul az eszköz szokatlanul nagy sebességgel forgott, ami arra utalt, hogy a MAVEN letért a keringési pályájáról. A vizsgálóbizottság szerint a nagy sebességű mozgás miatt az űrszonda akkumulátorai lemerültek, a kommunikációs rendszer elvesztette az áramellátását, és a MAVEN menthetetlen állapotba került.

Illusztráció a NASA MAVEN űrszondájáról a Mars előtt.
Fotó: NASA/Goddard/University of Colorado/Laboratory for Atmospheric and Space Physics

Az űreszköz küldetése mindenesetre eredményesnek bizonyult: „a MAVEN által szolgáltatott tudományos eredmények kulcsfontosságúak annak meghatározásához, hogy milyen sugárvédelmi és biztonsági intézkedéseket kell alkalmaznunk, mielőtt embereket küldenénk a Marsra” – idézi közleményében az űrügynökség Louise Procktert, a NASA washingtoni központjában működő bolygótudományi osztály igazgatóját. A MAVEN-küldetés a vörös bolygó felső légkörét, ionoszféráját és a Nappal való kölcsönhatásait vizsgálta, hogy feltárja, miként veszítette el a Mars a légkörét. Ennek a folyamatnak a megértése a tudósoknak segít feltárni a éghajlatának történetét, a folyékony halmazállapotú víz múltbeli jelenlétét és a bolygó lakhatóságának esélyeit.