Kétezer éves szőlőmagok írják át a vörösborok ókori dominanciájáról szóló forgatókönyveket

A Sangiovese szőlőből készült vörös chiantiknak nevet adó toszkán borvidék ókorban is lakott Cetamura del Chianti településének határában feltárt hulladékkút tartalmának elemzése – az olasz vörösek ősi felsőbbrendűségét hirdető gasztrosoviniszták mellett – a szőlőtermesztés és borkészítés történetét kutatók nemzetközi közösségét is alaposan meglepte.

Az időszámítás előtt 300 és az időszámítás után 300 közötti időszak szerves hulladékának tartalmát eliszapolódása miatt oxigénmentes környezetben megőrző kútban talált szőlőmagok genomikai vizsgálata a termesztett szőlőfajták korábban nem ismert történeti folytonosságot mutatta ki – olvasható az ausztrál Connect Sci tudományos portál ismertetőjében.

A Journal of Archaeological Science folyóiratban megjelent tanulmányában a brit, francia és amerikai archeobotanikusokból álló kutatócsoport azt állítja, hogy a feltáráskor előkerült 80 mag DNS-szekvenálási eredményén alapuló filogenetikai elemzése azt mutatja, hogy a magok túlnyomó többsége az etruszk civilizáció idejétől közel másfél évezreden át ezen a területen termesztett egyetlen szőlőfajtához tartozik.

A magok filogenetikailag a Közép- és Kelet-Európában ma is termesztett, magyarul Szürkebarát (franciául: Pinot gris; olaszul: Pinot grigio; németül: Grauburgunder) néven közismert fajtát képviselik. Ami egyben azt is jelenti, hogy a fehér borszőlők a kezdettől meghatározzák az etruszk-római eredetére méltán büszke itáliai borkultúrát.